A CIVIL POLITIZÁLÁS HIÁNYAI MAGYARORSZÁGON

 

Magyarországon jelenleg mintegy háromezer szakszervezet és több mint tízezer egyéb társadalmi szervezet, civil mozgalom képviseli az egyszerű emberek,illetve a bérből és fizetésből élők érdekeit.Ezeknek az érdekképviseleti fórumoknak a mozgástere azonban igencsak szűk, gyakorta jóformán szinte csak reprezentatív funkciókat látnak el.

Egyfelől arról van szó, hogy tőkés viszonyok között a dolgozók érdekvédelme inkább kollektív szerződések megkötésére és kisebb-nagyobb volumenű, kétes kimenetelű bértárgyalások lebonyolítására korlátozódik. A félperiférikus-vadkapitalista, multinacionális cégek uralta országban a munkavállalók lehetőségeit tovább korlátozzák: hazánkban a mintegy hárommillió kenyérkereső nyolcvan százaléka nem bír érdekképviseleti lefedettséggel,hiszen a multik és az újonnan betelepült nemzetközi vállalatok több mint négyötöde nem tűri meg szakszervezetek vagy munkástanácsok-üzemi tanácsok működését. Ahol tevékenykedhetnek,ott sem nyomnak túl sokat a latba. A Fidesz kormányzása idején például gyakorlatilag nem létezett a háromoldalú érdekegyeztetési rendszer. A polgári kabinet igazságtalan bérpolitikája mellett nemcsak azzal váltotta ki a szakszervezetek ellenszenvét,hogy a béremelés terheit a dolgozókra hárította, hanem azáltal is, hogy a munkaadók javára változtatta meg a Munka Törvénykönyvét(gondoljunk a munkáltató szabad munkaidőbeosztási jogára). A diktatúrára törő, pökhendi stílust képviselő fideszesek egyébként sem tekintették tárgyalófélnek a sokszor MSZP-bérencnek titulált érdekképviseleti szervezetek hangadóit.

A Medgyessy-,illetve Gyurcsány-kabinet idején felállt ugyan az Országos Érdekegyeztetési Tanács,ám ez mindössze formális keret maradt a munkások számára.Ez nem is lehetett másként, hiszen a csak nevében szocialista-liberális koalíció privatizációs,multiknak kedvező törekvései nem álltak összhangban a munkások érdekeivel,azaz a munkahelyek védelmével,a tartós foglalkoztatottsággal és a vállalkozók hatalmának korlátozásával. Ez a második Gyurcsány-kormány idején tovább fokozódott:a karcsúsításokat bejelentő miniszterelnök és liberális cimborái azonnal nekiláttak a többezer,főleg a közszférában dolgozó alkalmazott elbocsátásának,illetve kórházak,egészségügyi intézmények bezárásának. A tandíj újbóli kiterjesztésének kérdésében is hasonlóan hajthatatlan, az érintettekkel szemben elutasító magatartást tanúsítottak.

Nem különb a helyzet a civil szervezetek és a népi megmozdulások háza táján sem. Amikor például a Munkáspárt 2003-ban nekifogott a kórházprivatizáció elleni aláírások összegyűjtésének, hiába állt mellé többszázezer tiltakozó, a kezdeményezés éppúgy eredménytelen maradt, mint a hat évvel korábbi referendumkísérlet Magyarország NATO-tagsága ellen. Az ok egyszerű: egyrészt nemzetközi szerződésekről és a parlamenti költségvetéssel kapcsolatban eleve nem lehet ügydöntő népszavazást tartani,másfelől amennyiben egy adott kérdésről van mód aláírást gyűjteni, abban az esetben a mindenkori kormány lejáratja, tömegpropagandája révén ellehetetleníti,manipulálja az akciót.Sőt,különösen a polgári erők és a szocialisták szélsőséges rivalizálása óta a pártpolitika szinte teljesen rátelepedett a még jóformán  ki sem alakult civil társadalomra,vagy ha úgy tetszik,a közvéleményre, eszközként felhasználva a becsapott kisemberek tömegét öncélú hatalmi törekvéseikhez. Az MSZP négy évvel ezelőtt és idén áprilisban is a szociális jóléti állam, a munkahelyteremtés és egyéb hangzatos lózungok skandálása révén nyerte meg a választásokat. Az álmunkásbarát próféta szerepében tetszelgő Orbán Viktor kereszteslovagjai pedig álplebejus,látszatra szocialisztikus színezetű hangvételű retorikával és álérdekvédelmi makettek felállítása révén iparkodnak maguk mögé állítani a közvéleményt. Így került sor 2002-ben a polgári körök,majd 2004-2005 folyamán a munkástagozat és a faluparlament felállítására. Ahogyan az sem véletlen, hogy a demagóg jobboldali népvezér hívei előszeretettel tartanak a gazdakörökkel és a MAGOSZ-szal közös demonstrációt,éppúgy,ahogy Óbudán a napokban a helyi kórház bezárása ellen tüntetők köré is odasereglettek a "próféta" frontemberei. Arról nem is beszélve,hogy a 2006.szeptemberi események is megmutatták:a Magyar Televízió ostroma idején a szélsőjobboldal sikerrel élt vissza a népharaggal.

Mindezek ellenére vannak arra utaló jelek is, hogy számos,pártpolitikától független megmozdulás,civil kezdeményezés van kibontakozóban Magyarországon. Idén szeptemberben például a nagycsaládosok mellett a motorosok is demonstráltak a Gyurcsány-csomag ellen, december elején pedig biciklisták vonultak fel a fővárosban,kerékpárutakat és a KRESZ módosítását követelve. Az átmenő kamionforgalom ellen az idén szintén több ízben tiltakoztak félpályás útlezárással, legutóbb például a napokban a 86-os főút menti tucatnyi település lakói.Idén ősszel emellett nemcsak a diákok,hanem a szakszervezetek képviselői is megmozdultak a megszorító intézkedések visszavonásáért.

Hosszabb távon a rendszeresen ismétlődő,fegyelmezett és szolidáris tüntetések vagy sztrájkok jelenthetik a jövőt és megvethetik az alapjait az alulról szerveződő,az egyszerű emberek érdekeit képviselő politizálásnak.

                     B.Deák András.