Ma már szinte mindennapos témának tekinthetők olyan események,mint például a kilakoltatás,a kilakoltatási moratórium megszüntetése,emberek megfagyása-egyes jelentések szerint ezen a télen majdnem hetven ember hunyt el fagyhalál következtében:szinte meghatározó részei a magyarhoni életképnek ezen szomorú fejlemények,arról nem is beszélve,hogy sem az előző,sem pedig a jelenlegi szentkoronás alkotmány nem deklarálja legalább a lakhatáshoz való jogot,amely többek között a Thürmer vezette Munkáspárt demokratikus minimumhoz kötődő követelménye.

  Ilyenkor  persze lehet állítani,hogy kérem tisztelettel,szabadverseny és piacgazdaság van-ugyenezt egy öreg szakállas próféta kapitalizmusnak nevezte. Lehet azt is mondani,hogy az üzlet az üzlet,azaz ha valaki biztosít valamilyen adott szolgáltatást,cserébe ezért követelheti annak ellenértékét. Ha pedig valaki nem a megfelelő ellenértékkel bír,vagy nem jogosult a szolgáltatásra,vagy csak az ellenértéknek megfelelő módon és mértékben. Ez idáig tiszta.

  Azonban ne feledjük:létezik olyan is,hogy súlyok és ellensúlyok rendszere, avagy pórnyelven fogalmazva,kiegyensúlíozottság is. Magyarán nemcsak az üzlet világa létezik,hanem emelett számos olyan szféra is-tudomány,kultúra,sport,irodalom stb.-amelyek nem az üzleti logika alapján működnek. Nem lehet mindent üzletté tenni. Anno a kilencvenes években a Labour Party bal-és jobbszárnya szembenállt egymással annak kérdésében,vajon a párt ragaszkodjon-e vagy sem egy bizonyos cikkelyhez,amely a párt alapszabályában előírja:a párt szálljon síkra közszükségleti intézmények privatizációja ellen-például ugye az áram-és a vízszolgáltatást,a vasutat nem túl szerencsés dolog magánkézbe adni-ha történetesen az ivóvízszolgáltatást nyújtó cég becsődöl,az beláthatatlan következményekkel járna. A Tony Blair vezette neoliberális jobbszárny a szocializmusban gondolkodó párattagokkal szemben azonban keresztülvitte ezen határozat figyelmen kívül hagyását,mintát adva többek közöttt ezzel az MSZP számára is,amely tudatosan az angol miniszterelnök sémája szerint álszocialista módon politizál.

  Mi azonban a lényeg? Az,hogy az angol munkásmozgalom baloldala legalább felállított valamilyen demokratikus minimumot-ahogy azt tette az MKMP is a lakhatási jog és a fiatalok munkahelyhez való jutásának jogáért való síkraszállásával.És bizony hogy demokratikus minimumnak kellene lennie annak,hogy az ember ne fagyjon meg a híd alatt vagy saját fűtetlen kunyhójában-a brit mérce szerint a házzal bíró,de azt fűteni nem tudó ember is hajléktalannak minősül.És ezt kellene hogy megértsék a neoburzsoázia köreiben is,ami azonban nem igazán fog menni-tudjuk,hogy a brit állam-és jogtörténelemben ott volt végig alapnak a common law és a state law-k.közjog és államjog,azaz a jogállamiság alapja mint olyan,illetve ehhez kapcsolódóan a parlamentarizmus mint olyan természetesen mindig az adott korszak körülményeihez igazítva-ott legalább valahol él az a felfogás,hogy mindenki jogalany,illetve emberi lény.

   Hazánkban ilyesmi azonban nem igazán létezett.Legfeljebb a nemesi ököljog máig is valamilyen módon továbbélő változata,az oszd meg és uralkodj elve-azaz:akinek hatalma van,az diktál. A kutya itt van elásva. Ilyen szemlélethez igazítani a totális üzleti gondolkodást beláthatatlan következményekkel járó dolog. Egyfelől azt senki nem nézi,vajon vidéken a Józsi bácsi miért nem tud fizetni.A miértje a kutyát se érdekli. Pedig elég valószínű,hogy a józsibácsik tudnának és akarnának is fizetni,ha nem a csekkek és a kajálás között kellene választaniuk-élni márpedig kell. És az is valószínű,hogy ha ilyen-olyan meg amolyan címen a nagyurak nem markolnának fel milliárdos dohányokat,jutna erre is meg amarra is.

   Másfelől. Rendben,gondolkozzunk a hatalom agyával. Nem fizetett az illető,nem érdekel,miért.A tény az tény,ez meg ez jár érte. Azonban urambocsá emberség és jóindulat is van a világon. Érdekes jelenség,hogy a XXI.században a világháló,a mobil és az elektronikai forradalom, a globalizáció idején sokan elállatiasodnak. Ezért lenne,ezért is lenne szükség itt is demokratikus minimumra,azaz arra,hogy minden magyar embernek-és nem magyarnak is legyen joga emberi méltóságának megfelelő minimális szinten élnie,az emberi méltóságot igenis tiszteljék.A végrehajtók,illetve általában a hatalom igenis törvényileg kötelezve erre,vegye figyelembe,hogy azt a szerencsétlent is ember szülte. Neki is kell ennie,innia,kell tudni hol aludnia,mindent mérjenek ehhez.

     Tehát a brit elvtársak követelése ma is időszerű:törvénybe és alkotmányba szükségeltetik iktatni,hogy a lakhatás és az emberi körülményeknek megfelelő életvitel ne legyen üzleti elképzelések tárgya.Az emberi élet nem üzlet.

B.Deák András