Szocializmusban gondolkodás és a Baloldali Kerekasztal

   A napokban jött létre Baloldali Kerekasztal néven egy új közéleti tömörülés,amelynek elsődleges célja a jelenlegi szentkoronás jobboldali kabinet leváltása,nem kis mértékben az egyszerű emberek szegénységeinek és megélhetési nehézségeinek meglovaglásával. Ilyenkor,amikor a népi politizálás az újburzsoázia egyeduralma idején teljes mértékben ellenzékben van-sőt,az igazi,szocializmusban gondolkodó irányzatok a rendszer és nem a mindenkori kormányok ellenzékei-,terjesen természetes,hogy minden lehetőséget megragadnak az adott kabinet hibás döntései miatt,arra ráharapva. Na de hogy valóban baloldali-e az említett szervezet? Ez azonban ennél kissé bonyolultabb kérdés.

 Itt elsősorban nem személyi kérdésekről van szó,azaz nem arról,hogy ez vagy az vagy amaz vezeti a szóbanforgó szövetséget. Sőt,az sem kérdés,milyen programokat ajánlanak fel-szociális jogok védelme, a pórnép kiszolgáltatottságának megszüntetése,szociális alapjogok-lakhatás,tanulás,munka-követelése,az új munkatörvénykönyvvel szembeni fellépés,valamint a jelenlegi kormány széleskörű összefogássali leváltása. Ezzel összefüggésben az sem túlzottan meglepő,hogy az álszocialista MSZP mellett-ez lenne a kezdeményező kormány-és nem rendszerellenzéki párt-az LMP,a Vajnai-féle Munkáspárt és egyéb baloldali civil mozgalmak is csatlakozni kívánnak vagy már csatlakoztak is a koalícióhoz.

 Az MKMP csatlakozása azonban már kissé érdekesebbé teszi a fejleményeket. Miután a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt nem más,mint a Kádár-rendszer és ezzel összefüggésben a szocializmus szellemi örököse,azt is mondhatjuk,hogy annak elődje az anno Táncsics Mihály elnökletével megalakult Általános Munkásegylet,aminek révén a munkásmozgalom a történelem valamennyi haladó hagyományait felvállalja Kossuthtól és Petőfivel kezdve a vörös grófon,Kun Bélán vagy Szamuelyn át a Kádár-rendszert követő időkig bezárólag,így elvileg lenne is létjogosultsága a Baloldali Kerekasztal tárgyalásain való részvételre. Azonban a dolog nem ilyen egyszerű.

  Anno a kilencvenes években az MSZP berkeiben kijelentették,hogy márpedig Thürmeréktől a pártot három dolog választja el,azaz a múlt, a jelen és a jövő. Tehát a hozzáállás az ismert,olyan,amilyen. Napjainkban is kijelentették volt,hogy ezen a fórumon márpedig olyan pártoknak van csak helye,akik európai,azaz nyugati értékek mentén politizálnak,mondhatjuk így is: szalonképesek. Fordítsuk magyarra: aki népuralmárkodik,populistát játszik,úgymond demagóg szólamokat puffogtat meg munkáshatalmasdiban gondolkodik,annak helye ott nincs,akár tetszik, akár nem. Nos,akkor azonban kérdezzük mi,melósok:mitől baloldali a baloldaliság MSZP-s módra? A válasz máris megvan: baloldali egyfelől,aki elhatárolódik a jelenlegi kabinettől,ez idáig tiszta. Aki nem ilyen munkatörvénykönyvet akar,félti a munkahelyeket,sőt azokat akar teremteni,az baloldali-ez is rendben van idáig. Azonban ez a maximum a szocialisták esetében,a dolgozók számára azonban a dolgok itt kezdődnének-innentől azonban már minden populista demagógia. Tudniiillik számukra az a baloldal,amely a rendszerváltás balszárnyát képviseli.A legfontosabb problémák, a létbizonytalanság, a megélhetési nehézségek és a szegénység, a szegény diákok kivándorlása idején  a parlamentarizmusról,európai értékekről meg demokráciáról,parlamentarizmusról és alkotmányosságról beszélni egyfelől a dolgozók számára kevés,másrészt pedig veszélyes fegycer is,amely eltereli a figyelmet a valós problémák felől. Akik azonban jómódú középosztályok szemével nézi a dolgokat,csak annyit látnak,hogy a burzsoá egyeduralmiságot, a parlamentáris monopóliumot másik érdekcsoportok kizárólagosságával kell leváltani,melóhelyet kell ígérni és mint Tony Blairék esetében,máris kész a baloldaliság-sokan pedig ezt azért hiszik el,mert sok egykori MSZMP-tag igazolt át a szocialistákhoz jókor,jó időben.

 Másfelől azonban az MKMP részéről is előfordultak hibás döntések. Egyfelől tudjuk,hogy mint maga Thürmer Gyula is cikkezte volt évekkel ezelőtt,az egykori MSZMP vezetése eltávolodott a melósoktól-ezt másfelől úgy is lehet értelmezni,hogy a nyíltan szélsőjobbossá váló válók és a szalonképesek/MSZP-re tessenek gondolni/ mellett volt olyan pártelit is,amely magához az eszméhez hű maradt-amely dícséretes és elismerendő is,azonban tény: ettől még néhány regionális kivételt leszámítva,a melósok szemével pártban szocializálódott emberek nem fognak tudni gondolkodni és nem is igazán értik azok nyelvét-nem is csoda,ha a populizmust jobbikosok és "fehér kommunisták",nem pedig a munkásmozgalom tudta meglovagolni. A többek által is elöregedettnek ítélt párt a hetvenes évekbeli akadémikus nyelven nem biztos,hogy szót tud érteni a mai szegények millióival,a jogos MSZP-bírálatot pedig gyakran nem egészítette ki átfogó rendszer-csupán csak kormánykritika. Hogy emiatt részben pártszakadásra került sor 2005-ben,részben a jobboldali mozgalmakkal történt közös nevezőre jutás ,érthető okai annak,hogy az MKMP-vel nem tárgyal az MSZP-amelyet azonban hangsúlyozunk,nem kell védeni elitista szemlélete miatt. Hogy egy párt egyfelől támadja a burzsujokat is-egyébként joggal-,és sokszor hangoztatta egyetértését szélsőjobboldali mozgalmakkal,annak lett a következménye az,hogy a népfrontos politikába a lehető legkésőbb belefogó MKMP nem vát tárgyaló partnerré a rendszerváltó pártok számára,a nem következetes rendszerkritika-csupán kormánykritika pedi sok szocializmusban gondolkodót fordított el az MKMP-től és az MSZP-től egyaránt.

Mi lehet ilyenkor a megoldás? Egyfelől a rendszerkritika, a szocialsita és a haladó történelmi tradíciók ápolása,a szociális és emberi jogok védelme, az érdekképviseleti gondolkodás-annál is inkább,miután napjainkban a nempolitizáló,azonban az egyszerű embereket együvé tömörítő civil társadalomra lehet demokratikus közvéleményt és munkáshatalmat építeni.

B.Deák András