ÜNNEPEINK KIÜRESEDÉSE

    Manapság nincs igazán jelentőségük az ünnepeknek:bár különösen a legutóbbi esztendőkben több új esemény és évforduló is meghonosodott Magyarországon, népszerűségük ellenére nem bírnak valódi tartalommal,köznapi nyelvre lefordítva,nem arról szólnak,amiről kellene.Sőt,egyes piros betűs napok mára már szinte teljesen kiestek a köztudatból.

    Mindezek hátterében a félmodern társadalom, a pénz-és sikerorientált, karrierközpontú követelményrendszer húzódik meg.Elég pusztán csak arra gondolnunk, hogy a rohanó,stresszes életet élő emberek számára sokszor az ünnepek vagy a hétvégék sem jelentenek igazi kikapcsolódást.Különösen olyan dolgozókra vonatkozik ez,akik multinacionális cégeknél robotolnak akár még szombat-vasárnap,illetve ünnepnapokon.Itt inkább a kisebb-nagyobb cégvezetők szabják meg, ki mikor pihenhet,ám ez is csupán az újbóli feltöltődéshez elegendő kikapcsolódást jelent, ünnepet semmi esetre sem. Hogy a pénz-és profitközpontú hozzáállás mennyire megmérgezi más területen is az emberek életét, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a jeles napokra rátelepedő reklámpropaganda.Ma a karácsony, a húsvét, a nőnap vagy az anyák napja másról sem szól,minthogy vegyél és vásárolj.Vásárolj családod tagjának, barátodnak,ismerősödnek minél szebb és flancosabb ajándékot:bizsut, karkötőt,nyakláncot vagy egyéb csecsebecsét.Közben a neves cégek egymást túllicitálva versengenek a vevő kegyeiért.Nem is veszik észre,hogy minden visszafelé sül el:2006 karácsonya táján például az egyik hazai hetilap arról írt,hogy számtalan családban egy fiatal agyonstresszeli magát,illetve depressziós lesz amiatt,hogy közeli hozzátartozójának nem tudott egy hiper-szuper márkás ajándékot kiválasztani.Ugyanez mondható el a kilencvenes évek második felében importált február 14.-i Valentin-napról, a Halloween-ről, vagy a hamarosan szintén divatba jövő apák napjáról,amelyek a reklámipar számára fontos bevételi forrást jelentenek,és tovább erősítik a magyar társadalomban már régóta jelenlévő fogyasztói mentalitást.Holott valamennyi nap elsősorban a szeretetről szól.Arról,hogy együtt van a család, a fiatal házaspárok, vagy a barátok és van idő egymásra.Ezzel szemben ma a szeretet csak egy eszköz,a folytonos vásárolgatás,az üzlet és a profit a végcél.

    Nem különb a helyzet a szakmákhoz kötődő események háza táján sem.Pedagógusnapról minden évben megemlékeznek országszerte,de a felsorolt eseményekhez hasonlóan,mára már ez is elcsépeltté vált.A pályán ugyanis nincs mit ünnepelni.Különösen a második Gyurcsány-kormány hivatali ideje óta számos iskolát a bezárás,többezer tanárt az utcára kerülés veszélye fenyeget,ráadásul a tanulók után járó fejkvóta rendszere felhigítja a tárgyi tudást és ezzel az oktatás,a tanulás tekintélyét is rombolja.Emellett több régi ünnepnap is feledésbe merült:májusban Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének, december 4.-én pedig Borbála, a bányászok által tisztelt név napja van,ám erről legfeljebb hagyományőrző csoportok és a szakma képviselői emlékeznek meg.Ez nem is véletlen:a tűzoltó szakma éppúgy nincs megbecsülve,mint a tanári pálya, a bányászatban pedig manapság alig néhány ezren dolgoznak,holott a szocializmus idején a 150 ezres létszámú szakma több települést is fenntartó húzóágazat volt.

    Az életünket meghatározó jeles napok tehát mára már megkoptak vagy kiüresedtek.Ezen két módon is lehetne változtatni.Érzelemszegény életünkben csak az egymással való törődés és odafigyelés, a kapcsolatok értékelése jelenthet igazi hátteret,nemcsak az ünnepek,hanem a hétköznapok szintjén is.Másfelől a tudás, a választott hivatás vagy foglalkozás, az emberi munka megbecsülése éppolyan fontos szempont az egyszerű emberek életében,mint a család,a megértő társ vagy a barátok közelsége.

B.Deák András