MAGYAR-LENGYEL UNIÓS BARÁTSÁG

       Több mint fél évtized telt el hazánk uniós csatlakozása óta,ám a régóta beharangozott integrációban rengetegen csalatkoztak,az azóta felmerül nehézségekre pedig szinte valamennyi közéleti irányzat hamis válaszokkal-vagy félig-meddig globalizációs neoliberális,vagy ilyen-olyan módon értelmezett nacionalista-magyarkodó mentalitással reagált.Holott példának okáért a napjainkra szinte már feledésbe merült magyar-lengyel barátság és ezen keresztül a közép-európai térség integrációja a baloldalon is számos problémára megoldást tudna nyújtani.

Kezdjük mindenekelőtt azzal,hogy ennek a viszonynak éppúgy történelmi gyökerei vannak, mint a szerb-orosz vallási-nyelvi alapú testvériségnek vagy hogy negatív példával is éljünk,az angol-ír szembenállásnak.A középkorban volt arra is példa,hogy a két királyságnak egy és ugyanazon uralkodója volt,illetve arra,hogy az erdélyi fejedelem lengyel trónon is ült.A reformkor, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt az akkor még haladónak is számító nacionalizmus mellett is a magyar közvélemény végig rokonszenvezett a cári Oroszország ellen harcoló lengyelekkel,majd száz évvel később pedig a II.világháború idején számos lengyel menekült Magyarországon talált menedéket.Ezt követően pedig mi magyarok és a lengyelek is együtt építettük a szocializmust, majd váltottunk rendszert.A hazai belpolitikai viharok és viszálykodások közepette azonban ezek az emlékek úgy tűnik, háttérbe szorultak,illetve elhalványodtak.Az egyik oldalon a hazai belpolitikai irányzatok és a közvélemény egyrésze olyan globalizációban,illetve kozmopolita jellegű szellemben gondolkodik,amely inkább a mindenható Nyugat, illetve az USA irányába orientálódik és jobbára az egyének szabad mozgásában,a nagy lehetőségek,üzleti fogások egyetemlegességében hisz, nem pedig abban,hogy a közös múltú népek demokratikus kisebbségpolitikát folytathatnának vagy békés módon egymás mellett élhetnének.A híres-hírhedt jogharmonizáció se erre irányul, hanem arra, hogy valamennyi tagállam kutyánál is kötelesebb a multinacionális cégek kiskirálykodását elősegítő törvényeket alkotni saját dolgozóik ellenében.A másik oldalon pedig félfasiszta-nacionalista válaszokkal manővereznek a szélsőjobboldali álminkásbarát demagóg eszmék hívei,akik arra hivatkoznak,hogy a magyar nemzet védekezni kénytelen az országot kiárusítók ellen és ezt nemzeti ipar, infrastruktúra és egyéb létesítmények, élelmiszerek és egyéb produktumok kitermelésével-na meg egy jó adag magyarkodással és gyűlölködéssel véli elérhetőnek-ez az irányzat azonban a jogos sérelmek és a sérült önérzet figyelembevétele mellett is,nem számol azzal, hogy Magyarország egyedül szinte semmit se képes elérni-a szocializmus idején is a népi demokratikus tábor része volt, azaz tartozott valahova és nem kezdett el különcködni-ahogyan az unió tagjaként sem vagyunk semmilyen diktáló pozícióban.

A visegrádi országok vagy csak pusztán a magyarok és a lengyelek összefogása azonban mindkét káros eszme ellenében alternatíva lehetne pusztán elméleti és reális alapokon nyugvó gyakorlatkénr egyaránt-például a magyarok és a lengyelek közös fellépése határt tudna szabni bármilyen olyan uniós döntés ellen,amely hazánk és a térség érdekeit, gazdasági paramétereit sérthetné: az integrációs honatyák igenis megtanulhatnák,mit jelent tekintettel lenni más népek és térségek érdekeire,érzékenységére.Emellett számunkra, szocializmusban gondolkodók számára is tanulságul szolgálhatna egy ilyen összefogás.Egyfelőla két nép testvérisége a szomszédos országbeli szerb, szlovák vagy román nacionalisták pozícióit is gyengítheti a közép-európai vagy csak pusztán magyar-lengyel integráció:élő példa lehetne,hogy ha a lengyelekkel lehet jó viszonyt ápolni közvélemény szintjén is,akkor a románokkal vagy a volt jugoszláviai népekkel miért ne.Még akkor is, ha napjainkban nem divat az ilyesmi.Ahogy nem mellékes szempont az sem, hogy például a dolgozók érdekében közösen munkálkodni vagy uniós szinten fellépni, a multinacionális cégeket ilyen módon megállítani sem lenne egy utolsó szempont.De ellenkező logikával is nézhetjük:magyarán csak így, ilyen módon lehet hazai érdekeket képviselni,aminek fontosságára számos baloldali szervezet, így a Munkáspárt is felhívta az emberek figyelmét.Azonban a módja az, ami nem mindegy:egyedül fellépni az egész integrációs fórummal szemben kalandorság-ez a szélsőjobboldal képviselőinek a reszortja.A mi dolgunk ellenben az, hogy két legyet is üssünk egy csapásra:ha a magyar és a lengyel összefog,az a magyar dolgozónak is előnyös, meg a lengyelnek is, így mind internacionalista, mind nemzeti jellegű kötelezettségének eleget tesz a baloldal, ráadásul egyszerre biztosítja a népek békés egymásmellettélésének lehetőségét és a dolgozók védelmét.Ennek azonban többek között a már említett két irányzat egyeduralma mellett-azaz vagy kozmopolitizmus vagy fasizmus-egyik legfőbb akadálya,hogy a nacionalizmust erősítő nemzeti radikálisok számos álbaloldali jelszavak,demagóg ígéretek révén alapból gyengíti és bénítja a szocializmusban gondolkodó irányzatok érvényesülését.

B.Deák András