Magyarhonban különösen a rendszerváltás óta a közéleti fogalmak igen érdekes változásokon mentek keresztül. Ez azonban korántsem az idők változását, a modernizációt,épp ellenkezőleg: a totális fogalomzavart mutatja,köszönhetően az azóta hatalomrakerült neoliberális,illetve szélsőségesen konzervatív szentkoronás-dzsentroid tőkés köröknek.

 Lássuk mindenekelőtt a jobb-és baloldal fogalmának klasszikus értelmezési módját,amely kb. a mai baloldalnak és a munkásmozgalomnak az etalonja. Mint tudjuk,az ellentétpár az 1789-es nagy francia forradalom időszakára vezethető vissza,amikor is a francia törvényhozás üléstermének jobboldalán a monarchisták,királypártiak és az ultrakonzervatív főpapi rendek képviselői,míg a baloldalon a minél radikálisabb társadalmi változást sürgető girondisták, jakobinusok,hegypártiak stb,a köztársaságot igenlő képviselők voltak találhatók. Innen ered a vörös-fehér ellentétpár is: a Bourbonok hívei és a szélsőségesen retrográd népellenes társadalmi csoportok a királyi család fehér zászlajával,míg a republikánusok és a forradalmárok a vörös zászló révén azonosították önmagukat az adott eszmével. És végül,de nem utolsósorban ha a reformkor konzervatív és haladó újságcikkeit olvassuk, leszűrhetjük,hogy az önmeghatározás már akkor is élt a magyarság körében:a fontolva haladók Széchenyi örökváltságos és egyéb reformelképzeléseit Metternich kancellárral egyetemben"veres fonal"-nak,míg a legnagyobb magyar és Kossuth égetően szükséges lépésnek nevezték.

  Mi következik ebből? Elsősorban az,hogy nemcsak azt tudta annakidején mindenki,hol húzódnak a frontvonalak,hanem azt is,ki milyen oldali. Akkoriban Marx,a munkásmozgalom legnagyobb klasszikusa még fiatal ember volt,a nagy forradalom idején pedig még nem is élt. Ő nem tett egyebet,mint 1848-ban Kommunista Kiáltvány című szintén klasszikus munkájában öszefoglalta azt,amire neves elődei,az utópista szocialisták mellett az őket is ismerő Táncsics Mihály is rájött és amit tudtak jól 1789-ben is. Táncsics Mihály, hazánk első munkásvezére már a harmincas években az utópista szocialista államban gondolkodott,azonban ő is,Marxhoz hasonlóan, azt állapította meg,hogy akkoriban a tőkés átalakulás volt napirenden. A lényeg emellett az,hogy mindhárom tábor-1789 forradalmárai,az utópista szocialisták és Marxék is tudták jól,hogy mi a baloldal és mi a jobb,vagy egyáltalán az ő szemükben mi az érték,mi a maradiság: a baloldal az,amely a társadalmi haladást,az emberek egyenlőségét,az előjogok felszámolását,a szegény embereket képviselő hatalom megalapozását tűzte ki célul-persze tudvalévő,hogy a haladás radikalitása és árnyalata,mértéke mindig is különböző volt. Metternich kancellár szemében,aki a legnagyobb magyarról megvetően nyilatkozott, Széchenyi egy közönséges felforgató, lázító,az ezeréves szentkoronás alkotmány megbolygatója volt mérsékeltebb reformelképzelései mellett is,Petőfi és Táncsics szemében pedig a radikális trónfosztó Kossuth is a  gőgös nagyurak szószólójának számított.

 Ezen nagyjából pontos és egyértelmű megállapítás-máminthogy ki van baloldalon és ki jobboldalon,egészen a rendszerváltás nyitányáig egyértelmű is maradt magyarhonban. Azonban az 1994-es kormányváltást követően ,miután az emberek tapasztalatai,csalódásai is rájátszottak,lavinaként elindult a közéletben egyfajta fogalomzavar,amelyet még sokáig nehéz is lesz kibogozni,csupán annyit tehetünk,hogy az alapfonalakat ragadjuk meg.

   Az MSZP részben arra is hivatkozva,hogy a Kádár-rendszer örököse,az emberek szemében ugyan annak szimbólumává vált,így az emberek jórésze el is hitte annak álbaloldaliságát,azonban nem az. Mindenesetre a régi pártkáderek egyrésze és a közhangulat, a nosztalgia révén sikerrel tudta azt elhitetni,amit .Valójában nem másról,mint a rendszerváltás balszárnyáról van szó,amely azonban a baloldallal nem azonos. Tudniillik nem a társadalmi haladásért küzd,nem azért,hogy az emberek minél kevésbé függjenek gazdasági hatalmaktól és hogy munkáshatalom legyen,épp ellenkezőleg-angol mintára,csupán attól "baloldali",hogy a melósokért van az intenzív munkahelyteremtéssel-ettől azonban nem baloldali egy szervezet vagy mozgalom. Másfelől tudjuk,hogy ők is támogatták a multinacionális tőkét és annak hazai kiszolgálóit,így nyilván a klasszikus értelmezésnek megfelelően,az uralkodó osztályok pártja és nem a melósoké, a szegény embereké. Azonban hogy a rendszerváltás balszárnya,sokak szemében azt jelenti,hogy ő is a hiteles baloldal-részben jogos felvetésük arra is hivatkozva, hogy a hazai fasizálódással szemben a népfrontos antifasiszta akciókat-Demokratikus Koalíció,Balodali Kerekasztal stb.-főként ők vagy a hozzájuk hasonló álbaloldali mozgalmak kezdeményezik.

  A helyzetet bonyolítja,hogy nemcsak ők jobboldaliak alapból,miután munkásellenes intézkedésekkel léptek fel,hanem a fideszesek, a jobbikosok és egyéb ultrajobboldali szervezetek is. Tudniillik nemcsak a melósokat kiszolgáltatottá tévő álbalos mozgalmak jobboldaliak,hanem a klasszikus etalon szerint azok is és főleg azok,akik a történelmi tradíciókhoz nyúlnak vissza és rendkíívül elutasítóak úgy a szegény emberekkel és az alsóbb néprétegekkel,mint akármilyen társadalmi haladás,demokratikus elkötelezettségekkel szemben. Az újdzsentrik szószólói nem  véletlenül bátor szószólói a szentkoronás társadalmi rendszernek: nekik  az ezeréves mozdulatlan társadalmi rend azáltal felel meg tökéletesnek,hogy a parasztnak és a melósnak kuss volt a neve, a nagyságos úr pedig, ha máshol nem,de saját falujában istenként rendelkezhetett  szegény emberek élete felett-hogy ebből később szélsőséges mozgalom és fasizmus lett,sem véletlen,tudniillik  a dzsentri, a nagyságos és tekintetes úr vagy a ki tudja hanyadik kisisten felsőbbrendű,emberek méltóságára fittyet hányó mást megalázó viselkedése a fasizmus gyakorlati megvalósításának éppúgy megfelelt tökéletesen,mint Hitler,illetve Nietzsche elméleti alapvetése az Übermenschről.

  Ilyen helyzetben a jobboldal és a fasizmus baloldaliaskodása, szociális demagógiája elméletileg másodlagos,a gyakorlatban azonban elkeseredett emberek millióinak megtévesztésére bőven sok. Sokszor elég behelyettesíteni baloldali jelszavakkal  és máris kész a fasizmus-úgy,mint melós helyett a nemzet,a család fogalmát, vagy a burzsuj helyett a kozmopolita vagy a nyíltan vagy burkoltan zsidózó fogalmakat. Hogy ezek miért nem lehetnek emellett se baloldaliak? Nos egyszerű: a baloldal nem kommunistázik és nem zsidózik- a kommunistázás mint szitokszó használata eleve kizárja a baloldaliságot. Emellett a hazai munkásmozgalomban is megjelentek bizonyos jelentéseltolódások, tudniillik vannak mozgalmak,irányzatok,amelyek a nagymagyarkodás irányába tolódtak el  a magyar áruk,magyar termékek,magyar mit tudjuk is mi mik fennhangos hirdetésével a hazai újnacionalizmus kellős közepén,ugyanakkor szélsőjobboldali fórumokon is olvasni olyan cikkeket,amelyek a baloldalt megszégyenítve a népek barátságának szükségéességéről beszélnek a sorsközösségre hivatkozva.

 Ellenben eme fogalomzavarra létezik megoldás,amelyet fentebb már kitárgyaltunk. Mindenesetre a legfontosabb önmegvalósításban gondolkodni,küzdeni azért,hogy a melósok az élet bármely területén érvényesülhessnek,esélyegyenlőségük biztosíttassék,ne lépjen életbe őket hátrányosan érintő munkatörvénykönyvek és egyáltalán legyen társadalmi bke, békében együttélhessünk más népekkel,az embert,az emberi értéket, a kultúrák egyenrangúságát vegyék figyelembe. Aki ezt elfogadja, minden további nélkül baloldali. Hogy a fogalmi zűrzavar továbbra is fennmaradjon,azért azonban a hazai tőke és a multinacionális tőke továbbra is tesz,céljuk ezen zűrzavar fenntartása.

B.Deák András