|
Manapság divatba jöttek a határontúli magyarok-azaz pontosabban nem ők,hanem a velük való foglalkozás,a szomszédos országokban kisebbségbe szorult honfitársaink érdekeinek felvállalása valamilyen módon. Nos,ez önmagában nem is lenne probléma,azonban az őskonzervatív-félfasiszta nagymagyaros jobboldal a magyarságpolitikát sajátos módon értelmezi.
Magát a fogalmat,mármint a magyarságpolitikát elsősorban az első fideszes kabinet töltötte meg anno az ezredfordulón konkrét tartalommal. Magyarságpolitika volt már korábban is a rendszerváltást követően és akkor is elsősorban jobboldali kabinetek kiváltsága volt-mára azonban ez a politika egy eléggé nehezen értelmezhető cselekedet. Külpolitikának vagy diplomáciai eszköznek nevezhetnénk,azonban gyakorlatilag külön ággá fejlődött azon belül-arról nem is beszélve,hogy napjainkban eme félig-meddig külpolitikai gesztus belpolitikai,sőt részben ideológiai jelenséggé is vált. Az sem különösebben meglepő,hogy a magyarságpolitika elsősorban jobboldali politikusok kiváltsága,minek utána a baloldal,illetve a munkásmozgalom különösebben nem foglalkozott a nemzetiségi kérdésekkel a szocializmus idején,érthető módon. Miért is? Ad egy:a baloldalnak szintén érthető módon,rossz emlékei voltak a jobboldali nemzetpolitika,azaz a nacionalizmus és annak legszélsőségesebb válfaja, a soviniszta fasizmusok miatt. Köszönték szépen,de legalábbis elvi szinten arra helyezték a hangsúlyt: köszönjük szépne, de ne magyarkodjon vagy románkodjon senki,ne verje a mellét a másik, hogy ő szlovák,szerb,német stb. Tudjuk:nemcsak a szovjetek,hanem az összes antifasiszta nagyhatalom anno 1945-ben elhatározta: olyan néemt terület,hogy Poroszország, a nácizmust kimunkáló porosz militarizmus miatt ne létezzen többé. Tehát a lényeg az volt,hogy igenis legyenek egymással békében a népek-egyébként az EU elődjének számító Schumann-terv,a franciák és a németek szén-és acélközösségen alapuló integrációja is ezt a célt szolgálta,azaz a népek békéje nemcsak a nekünk,szocializmusban gondolkodóknak a találmánya,hanem bárki,aki józanul és emberségesen gondolkodik,szintén ide köt ki. Ad kettő: a szocializmus és a kommunizmus,a munkásmozgalom nem erről szól. Sokkal inkább arról,hogy mint már Kossuth is szerette volna,a magyar,a román, a szerb, a cseh stb.éljen békében egymással-egyébként Vörösmarty Mihály a Szózatban szintén emellett tett hitet.Ennek kapcsán azonban felmerülhet a kérdés: a magát kommunistának tartó Ceausescu idején a legszélsőségesebb magyarellenességból kifolyólag,milyen baloldali az,aki üldözi a más nemzetiségűeket-arról nem is beszélve,hogy anno szerb partizánok ártatlan magyarokat gyilkoltak meg? A kérdés jogos. Azonban részint meg kell jegyeznünk: a román "vörös" fasiszta diktátornak a gyakorlatban különösen a román nemzetállamos koncepciója miatt se volt semmi köze az eszméhez,sőt azt lejáratta-ahogy a szóbanforgó szerb partizánok is-erről tehát nem a munkásmozgalom tehet. Másfelől a Horthy-rendszer kereszteslovagjai is lejáratták a magyarságot,amikor Újvidéken vérengzést hajtotak végre,vagy amikor a Felvidékre bevonulván, saját magyarjaikat csicskáztatták. Emiatt a helyi magyarok köszönték szépen,de jobban szerettek élni a cseh hatalom alatt,mint a saját magyarjait is semmibevevő,azon uralkodni akaró úri csürhe tobzódása idején. Ezek után pedig a jobboldal inkább emigrált minden országból Amerikába vagy Franciaországba,ahelyett,hogy többévszázados hibáit beismerte volna vagy magát a problémát kibeszélhették volna széles politizáló közvélemény előtt-persze a pórnépet lenéző gőgös magyar jobboldaltól az ember nem várhatta volna el,hogy a lenézett nép szemébe nézzen-külhonban ellenben olyan képet festhettek le a térségről,amilyet.
Miután más minta nem létezett, a rendszerváltást követően ugyanott folytathatta a magyar jobboldal,ahol 1815-ben negyedszázad múltán a francia királyi család és annak bázisa abbahagyta. Más szerzők is megírták,hogy szemben a nyugat-európai modellel,a magyar jobboldal azon a szellemi megtisztuláson nem mehetett át,mint a min a francia vagy a német-arról nem is beszélve,hogy például a francia jobboldal nem dzsentroid jellegű,mint a honi,hanem a nagy francia forradalom dicsőségéből építkezik,másrésze pedig,különösen az 1789-es eseményekkel máig se szimpatizáló egyház pedig mára képessé vált annyira demokratizálódni,hogy az ottani multikultis és civil társadalomra épülő polgári gyökerekkel bíró környezetben ő is rugalmasabb,a modern kor kihívásaival szemben megértőbb legyen. Hazánkban azonban ilyen nem volt. A dzsentroid őskonzervatív,részben félfasiszta jobboldal megmaradt olyannak,amilyen. Ennek megfelelően a nemzetiségpolitikája-itt a magyarságpolitikát értjük-sem változott, a lényege: a nagymagyar impériumot, a vezető szerepet kell a térségben biztosítani,illetve az az igaz magyar,aki hisz a nagymagyar Trianon előtti birodalomban, a Szent Koronában/esetleg illik hinni a királyság működhetőségében és elutasítani a köztársaság gondolatát is/, feltétlen jobboldali érzelmű,egy és oszthatatlannak tartja a magyarságot és annak vezetésre hivatott arisztokráciáját,ja igen és feltétlen hívő. Emiatt is van az,hogy a magyar félfasiszta dzsentroid jobboldal etnikai alapon és nem régiókban gondolkodik,illetve hogy a magyarság kérdése jobboldaliság kérdése is hazai nemzeti radikális neohorthysta klerikális körök számára. A székelyek és a többi határontúli magyarok egyik tekintélyes része elsősorban az anyaországgali jóviszony mellett iparkodik együttműködni a román,szlovák,ukrán,szerb stb néppel,ez azonban Budapest és általában az anyaország szélsőséges magyarkodói szemében hazaárulásnak minősül.Így a neodzsentrik a sikeresen megosztott határontúliak jobbszárnyát nemcsak velük,hanem a hazai nem jobboldali-azaz liberális,bolsevista,européner,hazaáruló,kozmopolita,kommunistabérenc stb.-emberek ellenében is bevetik. Hadd érezze a megfertőzött és beetetett, fogyasztói világhoz meg a nyugati világhoz szokott emberek meg a koszso melósok,hogy mondjuk a székely nemzeti érzelmű honfitársuk sokkal különb és tisztességesebb náluk-csak mert mélyen jobboldali.Hadd lássa az áruló honi kisember,aki folyton csak a szakszervezetesdivel, a munkahelyi követelőzésével meg a jogaival van elfogallva,nem pedig az álnemzeti öntudat ápolásával, a szomszéd népek elítélésével,hogy bizony vannak a dzsentriknek határon túl jó magyarjai,akik különböző kiváltságokat kapnak a nem jobboldali hazaárulókkal szemben.
Ezzel azonban a nagymagyaros integrálni kívánó neodzsentri mentalitás épp ellenkezőjét éri el és szintén épp ellenkezőjét folytatja annak,mint ami a célja, a magyarság integrálását/amely eszme erre képes lenne, azt szocializmusnak hívják/. Azt éri el,hogy a határontúliak is egymásnak esnek,egymás leárulózzák, kirekesztik és akkor a külhoni nacionalizmussal szemben,amelyet a haza félfasiszták élesztettek fel ennek ellenreakciójaként,valóban védtelenné válnak. Azt éri el,hogy a jobboldal által lenézett hazai magyarok, büdös prolik,koszos pórnépek véres rongyként tekintenek saját hazájukban a külhoni magyarokkal szemben-általánosításra ugyanis nagyon sok ember hajlamos,így ennek is az ártatlan,semmiről se tehető határontúli és nem a nagymagyarkodó székelyek, felvidékiek stb. isszák meg a levét. Gondoljunk csak a hazai melósok helyzetébe. Ők csak azt látják,hogy a külhoni nemzeti radikális magyarok előbb kapnak állást mint ők,vagy nagyobb urak lesznek,mint akárki csak azért,mert székelyek,vajdaságiak vagy felvidékiek és mert jobboldaliak és szívből gyűlölik nemcsak a románokat vagy a szlovákokat,szerbeket,hanem mindenkit,aki mást gondol,mint ők. Persze ez nem csoda: megosztani és saját hatalmukat bebetonozni,másokat lenézni és a hibákkal szembenézni a XXI.századi neodszentri éppúgy,képtelen,mint Ady magyarugaros költészetének negatív szereplői.
Különös módon,amit a nemzeti radikálisok ezerrel szajkóznak,azaz a magyarság érdekeit csak és kizárólag a szocializmusban gondolkodók képesek megvalósítani-gondoljunk a vörös grófra, a proletárdiktatúrára, a hetvenes-nyolcvanas évek hazai nemzetiségpolitikájára vagy Kossuthra. A népek békés egymásmellettélésére vonatkozó gondolataik ma is aktuálisak-nem csoda, ha lassan oda is eljutunk, hogy Kossuth alkotásait is indexre teszik.
B.Deák András
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
