A VÖRÖS SZERDA

    2007.november 21.-én ismételten leállt Magyarországon a vasúti közlekedés. Az akcióhoz csatlakoztak a pedagógusok, a dél-magyarországi volánbuszosok, illetve művészek egyrésze is. Előző nap pedig kétórás sztrájkot hírdettek a BKV dolgozói is.

    A televíziós híradások is arról számoltak be,hogy ilyen jellegű tiltakozó akció már régen volt nálunk. Az esemény azonban örvendetes,és ezt maguk a szakszervezeti aktivisták is megerősítették: mára már a helyzet eljutott odáig,hogy több ágazat és így több ember is képes összefogni egy közös cél érdekében. Itt ugyanis nem csupán arról volt szó,hogy az álszocialista-fukarkodó kabinet egy sor vasúti mellékvonal felszámolására szánta el magát takarékossági indokból,hanem egyáltalán amiatt jelzésértékű a több ágazatra kiterjedő munkabeszüntetés,hogy miként egy tüntető transzparensre is kiirták, az embereknek nemes egyszerűséggel már elegük van. Tele a hócipőjük a több ciklusun átívelő, kormányoktól független ilyen-olyan áremelésekkel, az újonnan bevezetett adókkal,amelyek a kormány demagógiája ellenére sem a pórok érdekeit szolgálja, illetve a rendszerváltás óta tartósított létbizonytalansággal. Nemet mondanak a kórházak, iskolák és egyéb egészségügyi és oktatási intézmények bezárására, az állandó leépítések  rémére és nem kevésbé a fiatalok bizonytalan jövőjére. A földiutas-kísérők demonstrációjával egybekötött sztrájknak akkor is megvolt az értelme,ha mindenki jól tudja,hogy a kormány hajthatatlan maradt. Gyurcsány Ferenc például kijelentette: a sztrájk illeszkedik az európai politizálási kultúrához. De ezenkívül semmi több. Megérte sztrájkolni,még ha egy kormányfőnek ez is a hozzáállása. Ha más nem amiatt volt értelme,mert az esemény megmutatta,hogy az emberek jórésze együttérez és a dolgozók jogai mellett áll ki,nem kívánja még a munkabeszüntetést is átpolitizálni.

    De a többszörös sztrájk másvalamit is megmutatott. Jelesül azt,hogy a jelenlegi kormány éppúgy megnemértő hozzáállást tanúsít sztrájkügyben,akárcsak annakidején az Orbán-kormány. Emlékszünk rá,hogy amikor a bértábla befagyasztása és a munkaadók javára változtatott Munka Törvénykönyve miatt többször is utcára vonultak az ezredforduló táján az érdekképviseletek aktivistái, a Fidesz frontemberei a szocialisták akcióit sejtették emögött,akárcsak a mai kabinet frontemberei,akik a polgári erők és a vasutasok összejátszásának titulálták a demonstrációt. Egyfelől adott ebben a játszmában egy balról is és jobbról is támadott kormány,amely pótcselekedni kénytelen,így politikai ellenfelére mutogat,aminek az alapja az,hogy mindkét oldal a megszorító kabinetet támadja,igaz ugyan, hogy más módon. Másfelől adott egy jobboldali demagóg populista polgári szövetség,amely igencsak jellemző módon álmunkásbarát szólamokkal iparkodik a zavarosban halászni. Ráadásul több ízben is előfordult, hogy ennek sokan bedőltek, azt hangoztatva ma is,hogy a jobboldal képes arra,hogy az egyszerű emberek érdekeit felvállalja. Tévednek. A demagóg próféták fellengzős szólamai, a dolgozók,az elesettek iránti aggódás mögött kegyetlen hatalmi logika húzódik meg,amelyhez eme szlogenek csupán eszközül szolgálnak.Semmi egyébről nincs itt szó,mint arról,hogy a jobboldal eme szárnyának /mint tudjuk, az MSZP is jobboldali, tőkés érdekeket szolgáló párt/ van mit meglovagolnia és él is a lehetőségekkel.

   A munkabeszüntetés azonban nem erről szól.Sokkal inkább arról, hogy megmutatták erejüket a dolgozók,és ha ez így folytatódik-sajnálatos módon nem kizárt,hogy így is fog-nos,ebben az esetben újabb sztrájkokra lehet számítani. És ezek sokkal keményebbek lesznek. Megmutatkozott,hogy a kisemberek lassan,de biztosan kezdenek az öntudatukra ébredni,és hogy képesek civil társadalmi módon,politikamentesen kifejezni érdekeiket,annak ellenére,hogy a Fidesz és az árpádsávosok majd minden esetben iparkodnak kisajátítani az egyszerű emberek tiltakozó akciót. Tetszik vagy sem álszocialista-neoliberális és álmunkásbarát prófétáinknak: kezd Magyarországon is körvonalazódni a politikamentes,de a pórnépet képviselő civil társadalom.

B.Deák András