MIÉRT LETTEM A SZOCIALIZMUS HÍVE?

Egy vörös fiatal vallomása

    A nevem Deák András. Gödöllőn születtem, 1974.augusztus 26.-án.Budapesten,az ELTE Bölcsészettudományi karán végeztem 1998-ban.Ugyanezen esztendő májusától egészen a 2006.áprilisi országgyűlési választásokig A Szabadság munkáspárti hetilap munkatársa voltam,majd az újság megszűnését követően a 2006.novemberétől induló Stafétabot internetes magazin szerkesztésébe fogtam.Ez azonban nem túl könnyű feladat:többek között azért sem,mivel jómagam azon kevesek közé tartozónak vallom magam,akik még a legnehezebb körülmények között is kitartanak Marx,Engels,Lenin és a szocializmus klasszikusainak eszmei hagyatéka mellett.

    Ennek kapcsán máris feltehetjük a költőinek szánt kérdést:vajon miért?Mi annak az oka,hogy még mindig a vörös eszmék híve vagyok?Amikor a lakosság döntő többsége vagy a szociáldemokrata-blairista  irányba eltolódó MSZP vagy a jobboldali populista,álmunkásbarát szólamokat pufogtató Fidesz,illetve egyéb fellengzősen nagymagyar nemzeti radikális csoportok híve?Mivel magyarázható az,hogy még mindig a vörös eszmékben hiszek,amikor az egyszerű emberek közönyösek bármilyen izmusok irányába vagy rosszabbik esetben a szélsőjobbos demagógia szirénhangjának esnek áldozatául?Nos,a következő néhány sort ezen kérdések megválaszolásának szeretném szentelni.

    Lássuk mindenekelőtt az eszmei hátteret.Már elsőosztályos kisiskolás fejjel meggyőződéses híve voltam a szocialista rendszernek,még ha tételesen nem is tudtam ezt kifejteni:mindenesetre,ha akkor valaki megkérdezte volna,miért tetszik a Kádár-rendszer,valószínűleg már gyerekként is azt feleltem volna:mert jól érzem magam itt.Tetszett a kisdobos-és úttörőélet,az ehhez kapcsolódó programok,játékok,illetve az avatási ünnepségek,egyáltalán az,hogy jó volt akkor élni és létezett közösségi szellem is.Azt,hogy a pártállam és ez a normarendszer áll fenn,számomra természetesnek,magától értetődőnek,mi több:örökkévalónak tűnt.Akkoriban azt hittem,hogy a szocializmus örökké fog tartani.Sajnos,nem így történt.A lényeg mindenesetre az,hogy már kislurkó koromban is ebben az eszmében hittem.

    Tételesen akkor kezdtem a baloldali gondolatokra koncentrálni,amikor gimis koromban,1990 tavaszán földcsuszamlásszerűen lebontották a szocialista jóléti modellt.Csalódottan tapasztaltam,hogy sajnos léteznek neonácik és különböző fasisztoid mozgalmak,a régi úri világot utánozó újgazdagok és egyéb olyan szervezetek,amelyek szélsőséges stílusban szidták a pártállamot.Divatossá vált az antikommunizmus:ennek jegyében a történelmi egyházak és más jobboldali szervezetek is nyeregbe kerültek,társadalmi szinten pedig szinte természetessé vált a nagyzolás,a rátartiság,az emberek vagyoni-kapcsolati alapon történő lenézése, a lekezelő mentalitás.Mindezzel azonban inkább az ellenkező hatást érték el honatyáink:még kevésbé békültem ki a rendszerváltással,még inkább nosztalgiázni kezdtem az agyonszidott vörös rendszer iránt.Pedig a bolsi,a vörös meg a komcsi szitokszóvá vált:nemzeti radikális prófétáink ezzel a jelzővel kezdték illetni nemcsak az igazi vérbeli munkásmozgalmárokat,illetve a velük szimpatizálókat,hanem mindenkit,aki nem szélsőjobbos vagy nagymagyar érzelmű.

    Érdekes módon azonban-talán nem is véletlenül-a tegnap még a kommunistákat szidalmazó kereszteslovagok az utóbbi időkben elkezdtek olyan húrokat pengetni,amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a szocialista értékekre.Megjegyzendő,hogy egyes hazai publicisták találóan fehér kommunistáknak vagy fehér bolsevikoknak nevezik a szélsőjobboldali-álmunkásbarát élharcosokat,akik ma oly nagy szenvedélyességgel bírálják a szocialistának szintén nem nevezhető Gyurcsány-kabinetet,miközben egyfolytában a lakosság teherbíró képességének csökkenéséről,a kisemberek életének ellehetetlenüléséről szónokolnak,illetve arra a bizonyos népre hivatkoznak.

    Mára már az álszocialista MSZP is sokat veszített népszerűségéből:már a párt 1989-es megalakulásakor is igazából elvetette a proletárdiktatúra és a pártállam eszméjét,ehelyett egy sajátos,az új rendszer talaján és keretében működő szociáldemokrata szervezetként értelmezte önmagát.A Horn-,majd a Medgyessy-és a két Gyurcsány-kormány pedig kifejezetten az Angliában hatalmon lévő Labour Party Tony Blair-féle irányvonalát követte és követi ma is.Ez azt jelenti,hogy a munkásbarát eszme és az álbaloldaliság mindössze a foglalkoztatás bővítésében,egy szűken méretezett szociálpolitikában merül ki,a gyakorlatban totálisan minél több ágazat magánosítására,divatosan hangoztatva:versenyképessé tételére törekednek,magyarán vadkapitalista-neoliberális gazdaságpolitikát folytatnak a multik bevonásával.Vagyis a pórnéphez és a szocialista nézetekhez éppúgy semmi közük sincs,mint a jobboldali populistáknak vagy az elitista-konzervatív MDF-nek.

    Ebből(is) az következik,hogy az antikommunista média által manipulált emberek jórésze szélsőséges eszmei áramlatok felé kezd gravitálni.Mondhatjuk azt is-legalábbis jómagam úgy látom-hogy a kizsákmányolt egyszerű emberek közül sokan az árpádsávos tüntetők irányába sodródnak.Azok,akik egy leendő újbaloldali mozgalom potenciális bázisává válhatnak.Ennek oka a fent említettekhez hasonlóan az,hogy a szóbanforgó radikális csoportok kisajátítják maguknak a baloldali jelszavakat,amelyeket csupán eszközként használják fel,magával az eszmével betegesen szembenállnak.

    Ami engem illet,jómagam mindezek ismeretében abból indulok ki,hogy az újbaloldalnak elsősorban rendszer-és nem kormánykritikusnak kell lennie.Az egymást váltó rendszerhű kormányok és pártok mára már kiábrándították és a politikától elfordították az egyszerű embereket.Jómagam sem találom helyemet abban a világban,ahol a dolgozók,a pálya-és párkereső fiatalok nemcsak a multinacionális és az őket kiszolgáló eltcsoportoknak,hanem a mindenható divat irracionális elvárásainak is ki vannak szolgáltatva.Úgy látom,hogy ebben a világban a politikán kívüli,az embereket összefogó és közös nevezőre hozó kisebb-nagyobb társadalmi és civil szervezetek vagy szakszervezetek erősítése jelentheti a kiutat.Olyan mozgalmakra van szükség,amelyek a kisemberek mindennapi szokásait,tevékenységi köreit helyezik előtérbe,politikai hovatartozástól függetlenül,gondoljunk csak például a környezet-és természetvédő,kultúrális és népművészeti vagy népzenei hagyományokat ápoló és egyéb ,főleg foglalkozás vagy hobbi mentén szerveződő csoportokra vagy egyesületekre.Az ilyen és ehhez hasonló egyletek hosszabb távon kíválóan alkalmasak lehetnek a ma még nehezen újjászerveződő újbaloldali szervezetek erősítésére,a szocialisztikus gondolatok jövőjének megalapozására.

B.Deák András