| BALOLDALI SAJTÓ ÚJ ALAPOKON
Több mint két esztendeje annak, hogy 2006 áprilisában megszűnt A Szabadság munkáspárti hetilap,amely a későbbiekben internetes újságként,majd pedig korlátozott példányszámú nyomtatványként jelent meg és jelenik meg napjainkban is.A négy évvel ezelőtti országgyűlési választások megpecsételték a hetilap sorsát:miután a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt egy százalék alatti eredményt ért el, megszűnt az állami támogatás, amely az újság működtetését és fenntartását biztosítani tudta.Azóta a világhálón számos folyóirat működik,ám ez a hazai munkásmozgalmi sajtó válságát-és egyáltalán a baloldal válságát nem igazán képes áthidalni,még akkor sem, ha sokan az internetes kommunikációban látják a jövőt.
Induljunk ki mindenekelőtt abból a gyakorta hangsúlyozott tézisből, hogy a 3 millió szegény ember problémáját és mindennapi nehézségeit sokkalta inkább árpádsávos-szélsőjobboldali szervezetek, fórumok lovagolják meg.Meg is tehetik nyugodtan,miután a radikális jobboldali szervezetek és újságok(meg a liberálisok is)elégséges pénzügyi alapokkal, esetleg nemzetközi pénzügyi támogatással is bírnak, fennállásuk ezek révén biztosított.A rendszerváltás óta mesterségesen keltett antikommunista propaganda, valamint az amerikanizált bulváralapú tömegmédia pedig sikerrel tereli el az emberek figyelmét a valós problémákról, vagy ha rájuk is mutat, azt hamis irányba, fasisztoid módon iparkodik megoldani.Erre rájátszik a Trianon-komplexus is, amely szintén egyik legerősebb tartóoszlopa a csaknem két évtizede szabadjára engedett fehér ellenforradalmár ideológiának.Ráadásul az embereknek elegük van az egymást váltó tőkés kormányokból, amelyek csodákat igértek, felhasználták a baloldaliságot és a Kádár-kultuszt,de ígéreteiket nem tartották be:emiatt még aki nem is fordul a fasiszta szélsőségek felé, még az is jobbára csalódottá, közönyössé válik.Mindezzel összefüggésben azt sem hagyhatjuk figyelmen kívűl, hogy a németekkel, franciákkal,skandinávokkal vagy a latin-amerikai országokkal szemben, Magyarországon a baloldal nehezen képes megtalálni a hangot az elkeseredett emberekkel, azaz hiányzik az a fiatalos, új lendületet és stílust adó karizma, amely nemcsak korunk kihívásaira találná meg a választ, hanem eredményesen képviselni és közvetíteni is tudná az egyszerű emberek:fiatalok, kisvállakozók, kisiparosok, kistermelók, fizikai és szellemi dolgozók, munkanélküliek érdekeit.Arról nem is beszélve,hogy egy eszme vagy párt, mozgalom Széchenyi szavaival élve éppúgy félkarú óriás, mint az ipar nélküli nemzet.
A megoldás éppen ezutóbbiakban van.Szükség van olyan nyomtatásban is megjelenő nagy példányszámban eladható újságra, amely a korábbi A Szabadsághoz hasonló funkciót képes betölteni.Ennek létrehozása azonban nem könnyű, ráadásul többszörösen összetett feladat a magazin arculatának megtervezése.Mindenekelőtt egy főleg fiatalokból álló gárdára tudná ellátni ezt a feladatot leginkább, amely nemcsak rendelkezik élettapasztalatokkal saját környezete révén,hanem meg is tudja szólítani a nehéz sorban élő dolgozókat stílusa és tehetsége, valamint a környezet észjárásának, szokásainak ismerete révén.Másfelől meg kell tudni értetni, hogy sosem a szélsőséges megoldásokban vagy a fogyasztói magatartásban, hanem a közösségi szellemben vagy az összetartásban van a jövő, mint azt a nagycsaládos demonstrációk vagy a félpályás útlezárások is igazolják.Már ez önmagában komoly feladat, mivel a cél kettős:tehetséges és sokoldalú szellemi felkészültséggel bíró, ám ugyanakkor a nép körében felnőtt, annak problémáit jól ismerő fiatalokat kell toborozni a leendő újság megalapításához.Ehhez járul még az is, hogy fel kell venni a versenyt a tőkés médiummal is, amely naprakész, sokoldalú, kissé bulvárjellegű is,ám a társadalmi jelenségek mélyére nem néz, azok összefüggéseit legfeljebb üzleti fogásokra vagy negatív reklámra használja fel.A legfontosabb azonban, hogy mai reklám-, pénz-és sikerközpontú világunkban a társadalom-és rendszerkritikus újság műfaját nehéz lenne eladni, még nehezebb szponzorokat találni olyan orgánumnak, amelynek működése éppen a milliárdosok és újgazdagok ellen irányul.Így szükségesnek tartom a nemzetközi munkásmozgalmi irányzatokkal való minél szorosabb együttműködést mind a dolgozók érdekképviselete(miként évvekkel ezelőtt nemzetközi szakszervezetei összejöveteleken is sürgették), mind pedig az újságírás terén.Ennek célja az anyagi támogatás megszerzése mellett a rendszeres és sokoldalú tapasztalatcsere, amely különösen fontos a XXI.század globalizációs, határokon átívelő világában. Mi, vörösök nehéz feladat előtt állunk,de érdemes belefogni, hiszen a munkásmozgalom sikerének egyik kulcsa a sajtó.
B.Deák András | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
