MINDENNAPI VERSENYSZELLEM

     Piacgazdaságban és rohanó világban élünk:a rendszerváltás óta szinte teljesen átalakult emberi életvitelt az állandó rohanás, a megfeszített életritmus éppúgy meghatározza, mint a holtig tartó tanulásra épülő modell vagy az átlagpolgárt a bölcsőtől a sírig végigkísérő versenyszellem.

   Különösen ezutóbbi tényező az,amelynek nehézségeitől egyszerű emberek, dolgozók milliói szenvednek,akár észreveszik azt maguk körül,akár nem.Már a nagy fordulat első esztendeitől kitapintható volt az óvodás korban elkezdődő nagyzolás a tehetős családból származó gyermekek körében.Ahogyan arra is volt példa, hogy az Antall-kormány idején nyeregbe került történelmi egyházak egyes túlbuzgó hívei szélsőséges kijelentésekre ragadtatták el magukat:volt olyan kisiskolás például, aki egy televíziós interjú során kereken megmondta:ő nem tudja elképzelni, hogy olyan diákokkal álljon szóba, akik nem vallásosak.Ami azonban talán még ennél is fontosabb, az az, hogy különösen az 1991-92-es privatizációs intézkedések óta egyre kihívóbbá vált a vagyoni-jövedelmi és mentalitásbeli különbség az emberek között.A kisemberek döntő többsége vagy munkanélkülivé vált, vagy kénytelen lett éhbérért kiszolgáltatott körülmények között dolgozni a hamarosan betelepülő multinacionális cégek telephelyein.Miután a korlátlan versenyszellem miatt ma már hiú ábrándnak tűnik a szocializmus alatti többgenerációs szaktudás és biztos munkalehetőség, emiatt a többmillió bérből és fizetésből élő dolgozó vagy pályakezdő fiatal jövője teljesen kiszámíthatatlan, amely elsősorban annak köszönhető, hogy ebben a világban mindig a változó kínálat határozza meg a munkalehetőséget.A dolgozó-már ha egyáltalán nem túlkoros, azaz negyven év feletti-kénytelen élete végéig szükség szerint átképeztetni magát, ám még ez sem garantál hosszabb távú megélhetési lehetőséget. Ebből az következik, hogy ugyanazért a minimális megélhetési szintért a kisember kénytelen minél többet robotolni, esetleg bejárni messziről a legközelebbi városba a munka miatt.Reggel rohan a munkába, este pedig fáradtan dől le,azaz mondhatjuk azt is, hogy egyszerűen nincs is magánélete. Mások kénytelenek plusz munkát is bevállalni, hogy egyáltalán jussanak egyénileg vagy családjuk révén egyről a kettőre.Hogy az mennyire sikerül, az már persze mellékes, az azonban biztos, hogy a rendszerváltás óta megtollasodott milliomosok-milliárdosok életvitelét a legkeményebb robot mellett sem érik utol.

  A másik oldalon pedig a családalapítást és a párkapcsolatok létesítését szinte lehetetlenné teszi az emberek életének valamennyi mozzanatát végigkísérő manipulatív médiaipar.Számos ponyvaregény, bulvárkiadvány jött létre a legutóbbi két évtizedben, amelyek izgalmas pletykákkal, sztárok, közéleti személyiségek magánéletével foglalkoznak.Nem is egy rendszerkritikus elemzés világított rá arra, hogy míg a hetvenes-nyolcvanas esztendőkben még igényes olvasóközönség volt Magyarországon és a könyvtárba járás mindennapi kultúrális tevékenység volt, addig napjainkban alig olvasnak a fiatalok, ám a szappanoperák és a könnyed ponyvaregények iránti érdeklődésük annál inkább megnőtt.Ez elsősorban a divatvilág mindenhatóvá válásának tudható be:napjainkra a fogyasztói mentalitás meggyökerezése miatt emberi kapcsolatok létesítésében az anyagiak, a divat diktálta magas elvárások teljesítése vagy nem teljesítése jelenti a szempontot, nem pedig a belső emberi tulajdonságok.Akadnak ugyan reklámok, amelyek arra ösztönöznek, hogy "Légy önmagad!",ám ezek éppúgy a rendszer stabilizálása irányába hatnak, mint a szintén a rendszer alapjait képező történelmi egyházak, amelyek hit alapján fogják össze az embereket, ám valós problémáik megoldására-lévén, hogy nem osztályszempontokban gondolkoznak, sőt, azt tagadják is-egyáltalán nem alkalmasak.

  A legutóbbi években születtek ugyan olyan intézkedések,amelyek rövidtávon a kilátástalanság érzetét csökkenteni kívánják.A legutóbbi években betelepült multinacionális vállalatok munkahelylétesítő akcióján kívűl idesorolhatjuk az egészségügyi dolgozók bérének tervezett emelését, iletve a régi szakmák presztizsének visszaállítására irányuló törekvéseket:az utóbbi években például olasz cég keresett jól képzett magyar szakmunkásokat. Az intézkedéssel a kormány célja a hazai szellemi munkaerő elvándorlásának megakadályozása, amely méltányolandó, de csupán rövidtávú elgondolás, mivel maga a rendszer továbbra is tőkés alapokon nyugodna. Igaz áttörést a divat mindenhatóságának, egyeduralmának csökkenése, valamint az jelentené, ha s szakmai-szabadidős szervezetek súlya  a jövőben a közéleti döntéshozatal szintjén is megnövekedne.

B.Deák András