AJÁNLOM AZ OLDALT
Különösen a mai viszonyok ismeretében fel is vetődik egy sor kérdés.Például hogy a kiszolgáltatott emberek elégedetlenségét és elkeseredettségét miért szélsőjobboldali álmunkásbarát demagógok és miért nem a valódi szocializmusban gondolkodók lovagolják meg?Mi az oka annak,hogy a nagymagyar kereszteslovagok meg tudják találni a hangot a hétköznapi emberekkel,a munkáshatalmat követelők pedig kevésbé?Miért lehet nálunk,Magyarországon olyan szervezet baloldali,amely keményen elitista módon gondolkodik a társadalmi modellekről?
Erre a válasz összetett,de viszonylag egyszerű módon levezethető.A múlt század végén még csak a Konrád-Szelényi írópáros,ám 2004-2005 táján már a Munkáspárt mértékadó körei is arról cikkeztek,hogy már a nyolcvanas évek végén érezhető volt:a pártban vezető pozíciót betöltő tisztviselők elszakadtak az egyszerű emberektől, a szürke párttagoktól és a hétköznapi élettől-magyarán ugyanolyan uraságokká váltak,mint az 1945 előtti nemesi oklevelekkel és a IV.Béla királyunkig vagy ki tudja melyik uralkodóig visszavezethető családfával bíró földesurak,középosztályosok vagy kisdzsentrik.Tamás Gáspár Miklós és néhány mai baloldali iskola tagadja,hogy a Kádár-rendszer szocialista lett volna,annak dacára,hogy a szisztéma felemelte a szegény embereket,átalakította a domináns agrárstruktúrát és a hatalmi pozícióba munkáskádereket emelt.Ez ugyan igaz,de talán nem kellene ebben a kérdésben is az igazunk kizárólagosságára,az eszme kisajátítására vagy egyeduralomra törekedni.Egész egyszerűen arról van szó,hogy a rendszerváltás előtti időszak is szocialista rendszerű volt,de ez egy ilyen rendszer volt.Többféle szocialista modell és eszme is létezik,a Kádár-rendszer ilyen volt.
Az akkori időszakkal szemben voltak szocialista színezetű alternatívák,amelyek egyfelől 1956-57 folyamán,majd 1968-71 periódusában jelentkeztek,ám vagy eltűntek,vagy a Kádár-rendszer beintegrálta őket a struktúrájába.Az 1956-os események idején alakult munkástanácsok a dolgozók önszerveződését voltak hivatottak előmozdítani és gyakorlatba ültetni.Ezen szervezetek egy-egy munkaterületen vagy üzemben a munka zavartalanságát és folyamatosságát biztosították dolgozói felügyelet alatt-ezeket 1957-re a kormány felszámolta,majd 1966 táján a szakszervezetek üzemi bizottságába olvasztotta bele-ez köztudottan pártirányította fórum volt-mármint a szakszervezetek.
A másik baloldali irányvonal az 1968-as gazdasági mechanizmus nyomán hallatta hangját,elsősorban az akkori sajtón keresztül.A szóbanforgó mechanizmus ugyan önállósította a párttól a termelésirányítás és a javak elosztása terén a vállalatokat és a termelőszövetkezeteket,ám mai szóhasználattal ezzel liberalizálta és nem demokratizálta a szocializmus akkori modelljét.Már 1971 körül a proletárdiktatúra gyakorlatával való szakítással vádolta Kádár körét a rákosista pártirányzat,mint majdnem húsz év múlva kiderült,nem is egészen ok nélkül.Már a hetvenes években egy sor tsz-vezető vagy vállalati vezető elég szépen megtollasodott.Az emberek is viszonylag jól éltek,virágzott a gazdaság, a kultúra,a szocreál,ám hazánkban a titoista önigazgató modell nem jött eztán se létre. Nem jött létre ennek nyomán egy szocialista színezetű civil szféra,a kisemberek körében inkább a kispolgári reklámos-fogyasztói mentalitás gyökerezett meg.
Mindezek miatt jelentős támadási felület jött létre,amelyet a hazai jobboldal mai napig fel tud használni,ha a baloldali értékekről van szó.Miután civil közvélemény különösen napjaink kétpárti-kétpólusú médiatúlsúlyos világában nem is alakulhatott ki,a szerencsétlen kisembert valamelyik jobboldali párt célozza meg.De a civilhiányos közéletnek más következménye is van,amely nem kevésbé súlyos:a jobboldal és rengeteg megtévesztett manipulált kisember a baloldaliságot részben a fenti példák,részben a szocialisták kormányzása miatt az elituralommal azonosítja.Ha valaki az eszme jegyében lép fel,gyakran emiatt elitistának tartják és nem értik,hogy aki szocializmusban gondolkodik,nem pártbürokráciát,nem partizánleszármazottak hatalmát,hanem olyan rendszert szeretne,ahol a dolgozók és a kisemberek, a jövőjüket kereső fiatalok megtalálják számításukat és maguk urai saját életüknek. Az ilyen rendszert célul kitűző mozgalmak talpraállítása azonban az elitista berögződés és a médamanipulált fogyasztói társadalom konzerválódása miatt igen nehéz és hosszadalmas cél.
B.Deák András