MÁJUS ELSEJE AKTUALITÁSA

   Dolgozók milliói ünneplik ma is világszerte a nemzetközi munkásszolidaritás napját, amely nemcsak régóta piros betűs évfordulónak számít,hanem a majálisok keretében legalább erre a napra közös nevezőre is  hozza a legkülönfélébb munkásmozgalmi irányzatokat.Magyarországon különösen ezutóbbi szempont bír kiemelkedő jelentőséggel.

  Hazánkban a 18 évvel ezelőtt lezajlott rendszerváltozás súlyos csapást mért a munkásmozgalomra.Az 1991-92 környékétől végbement privatizáció során egész sor bányászati, kohászati létesítmény zárt be, termelőszövetkezetek szűntek meg, amelyek nem csupán munkaalkalmat teremtettek több nemzedék számára, hanem számos régió kultúrális és sportlétesítményét ,falvak életét is képesek voltak hatékonyan működtetni.A hagyományos értelemben vett munkásosztály megszűnt, annak helyét a létbizonytalanságban élő, különösen a falvakban vegetáló újproletariátus, a saját családját is nehezen fenntartó ingázó egyszerű emberek, a munkanélküliek tízezrei,illetve a helyüket nem találó, gyermekvállalásba nehezen belefogó fiatalok töltötték be.A csaknem négymilliós létszámú munkavállalók mindössze csekély hányada, mintegy hatszázezer dolgozó rendelkezik szakszervezeti lefedettséggel,ám ez sem jelent védettséget a nemrégiben betelepült multinacionális vállalatok túlkapásaival szemben. Másfelől az egyre inkább nyeregbe kerülő média frontemberei a bulvársajtó, a szenzációhajhászó és a luxust reklámozó tömegpropaganda segítségével sikerrel tereli el a kisemberek figyelmét a hétköznapi valós problémákról.

  Legalább ugyanilyen súllyal esik latba,hogy az elkeseredett emberek problémáit retrográd társadalmi erők lovagolják meg.Ennek elsősorban a  hazai baloldal gyengesége, valamint a több évszázadra visszanyúló előítéletek, a régimódi ideológiai beidegződés az oka. A mai kisember elsősorban saját háza táján kénytelen gondolkodni, napjait a kenyérkereset és a mindennapi nehézségek túlélése köti le, energiáit ez emészti fel.Az amerikanizált fogyasztói mentalitásra buzdító propaganda az emberek tájékozódását pedig a mindennapi dolgokhoz való provinciális hozzáállásra, a mások problémái iránti érzéketlenségre és a pikáns bulvártémák felé való orientálódásra szűkítette le. Ennek következtében a kispolgári mentalitástól megfertőzött átlagpolgár elfordul a közéleti szerepvállalás lehetőségeitől és elkezd bálványokat imádni.Olyan istenített hősök felé fordul, akik messiásként jelenítik meg gondjaikat és megszemélyesítik leghőbb vágyaikat.Sok fiatal királyfiként, királylányként, mesebeli szőke hercegként kezd el viselkedni, mivel ma egész egyszerűen ez a menő. a bölcsőtől a sírig tart a versenyszellem, ahol mindenkinek bizonyítani kell, hogy ő is a különbek, a legjobbak, a legszebbek, a legsikeresebbek közé, egyszóval a maximálisat nyújtók közé tartozik. Ha ez nem így van, akkor az illető kegyetlenül kihull és lemarad.Majdhogynem a nagy senkivé válik, aki nem is számít embernek jóformán.És avval kutya kegyetlenül érzékeltetik is, hol a helye: a szóbanforgó személy hozzáállása negatív, nem sikeres, nem kreatív, nincsenek milliárdjai így rá nem is lesz az életben szükség, örülhet, ha nagy kegyesen adnak neki egyáltalán munkát.Egy ilyen légkörben, ahol ráadásul a tömegkommunikációs eszközök a gondolkodás helyett az ösztönök és a misztikum irányába terelik a fogyasztókat,igen hamar fel is bukkannak a bálványok,akiknek bármit elhisznek.Nem csoda, hogy bűnbakká is válhat bárki.Vagy mert nyugdíjas, vagy mert valamilyen oknál fogva önhibáján kívül kilóg a sorból, nem tudja a divatot követni.Vagy mert merészel valamiről mást vélni vagy gondolni, esetleg nem foglal a kérdésben állást. A jelenlegi rendszer pedig-amely alapból a versenyszellemre, a holtig tartó tanulás logikájára épít-képtelen ezeket a válságjelenségeket megfelelően menedzselni, holott éppen a rendszerváltás óta íratlan szabály, hogy mindenkinek legyen menedzser habitusa.

  Eme retrográd típusú bálványok sikerrel vonják el az emberek energiáit a valódi demokratikus, népuralmi jogosítványok gyakorlása irányából is.Az Orbán-kormány hivatali ideje, azaz az 1998-2002 közötti ciklus óta nemcsak a közéleti palettát, hanem az emberek gondolkodásmódját is kétpólusúvá szűkítették le:vagy Orbán vagy Gyurcsány.A kettő között nincs középút.Ráadásul a Fidesz vezérkara sikerrel egyesítette a legkülönfélébb hazai jobboldali irányzatokat és tömegmozgalommá szervezte a mai legnagyobb ellenzéki pártot.ennek következtében a Fidesz már nem kizárólag párt lett, hanem ennél több is:mozgalom, illetve hálózat, az álérdekvédelmi makettek vagy a polgári körök révén.Ez átfogta a szélsőséges csoportokat is, miután sikerrel hitették el, hogy a szocialisták kormányzása a lehető legrosszabb jelenség.Ennek a propagandának és hálózatépítésnek lett egyenes következménye, hogy már nem bírták visszaparancsolni a palackba a szélsőjobboldaliság szellemét: a hídfoglaló 2002. júliusi akció után jöttek az ünneprontó utcai demonstrációk, majd a 2006. szeptembere óta ismétlődő rendzavarások,2007 augusztusában a Magyar Gárda létrejötte és így tovább.

  Ennek jelentőségét azonban mindezidáig elég kevesen értették meg.Nevezetesen az, hogy a szervezett, az egész társadalomra kiterjedő kapcsolatrendszerrel rendelkező mozgalom nem csupán néhány ezer fős banda randalírozása:ahol ma csak néhány ezren vannak, ott holnap akár többszázezren is lehetnek, különösen akkor, ha az elégedetlenség okai nem szűnnek.Másrészt Magyarországon rendkívüli a széthúzás:Csehországban, Szlovákiában, Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Angliában és a skandináv államokban nemcsak erős vörös bástyák léteznek napjainkban is, de néhol még a kommunisták is jelentős hatalmi tényezőnek számítanak.Nálunk ellenben a Fidesz-MSZP törésvonal a Munkáspártot is megosztotta.A nehézségeket tovább fokozza az, hogy napjaink atomizált társadalmában igen nehéz, többévtizedes erőfeszítést igénylő munka civil közéleti fórumot teremteni, ahol a szakszervezetek, érdekképviseleti szervezetek és munkásmozgalmi orgánumok állásfoglalását szigoróan a kisemberek problémája, az adott ágazat nehézségei és nem a két nagy párt közül valamelyikhez való tartozás határozza meg.Arról nem is beszélve, hogy a hazai polgári szövetség frontemberei hatalmi eszközként is kisajátították maguknak a rendszerváltás veszteseit felkaroló kezdeményezéseket, egyáltalán a baloldali értékeket.Mindezek miatt ma különösen fontos Magyarországon a munkásmozgalmi irányzatok összefogása,amely kiválóan alkalmas arra is, hogy a szélsőjobboldali kereszteslovagok vitorlájából is kifoghassa a szelet. És ne csak május elseje, hanem a hétköznapok erőfeszítései is a munkásszolidaritásról szóljanak, Nehéz feladat ezt tető alá hozni, de érdemes belevágni.

B.Deák András