SZTRÁJKOLÓK A DOLGOZÓK ELLEN

   2008.április 7.-én hétfőn leállt a belvárosi tömegközlekedés és megbénult az ország is:ezen a napon éjféltől nemcsak a BKV.Zrt.dolgozói, hanem a MÁV alkalmazottai is sztrájkba léptek.A fővárosi tömegközlekedési társaságnál a kiváltó ok többek közt a tervbe vett járatritkítás volt,az elégséges szolgáltatásokról pedig nem született megállapodás.A vasúti dolgozók pedig szolidaritást vállaltak, így az az eddig szinte példátlan helyzet állt elő, hogy délelőtt néhány villamost és buszt leszámítva egyetlen jármű sem közlekedett, és sem a vonatot, sem a BKV járműveit nem vehették igénybe az emberek.A legközelebbi munkabeszüntetést pedig egész naposra ígérték. A sztrájk ugyan jogos eszköz a dolgozók kezében követeléseik kiharcolására, Magyarországon azonban az ilyen és ehhez hasonló akciók különféle okokból visszafelé sülnek el.

 Nézzük mindenekelőtt a jogi oldalról.Sajnálatos módon hazánkban,nincs igazán körülbástyázva a sztrájkjog sem,aminek részben az az oka, hogy hazánk nem igazán készült fel az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre,így nem is igazán rendelkezik megfelelő tapasztalattal,hogyan lehet kezelni mindezt.Például valamilyen módon kötelezheti szabályozás a feleket arra, hogy legalább minimális kérdésekben-így az elégséges szolgáltatás mértékéről is-megegyezzenek,vagy pedig arra, hogy egy meghatározott elégséges szolgáltatást minden esetben nyújtsanak.Jellemző módon azonban nálunk még a minimális szolgáltatás mértékéről is képesek parttalan vitát folytatni,emiatt könnyen megfeneklik bármilyen tárgyalás.Holott leginkább ez lenne fontos, mivel egyfelől a drasztikus járatcsökkenés révén is érzékeny veszteségek érhetik az adott céget, másrészt így a bejáró dolgozók érdekei sem sérülnének.

 Itt el is érkeztünk a leglényegesebb gyakorlati problémához.Bármilyen furán hangzik is,a szóbanforgó munkabeszüntetés munkavállalók legalább százezreit, sőt talán millióit sújtja leginkább.Szemben Franciaországgal vagy a skandináv államokkal, Magyarországon nem igazán működik fejlett civil szféra,amely támogathatná az akciót.Nyugaton például létezik egy úgynevezett sztrájkalap,amely nemcsak a munkabeszüntetőket, hanem alkalomszerűen az általuk érintett dolgozókat is tudja fizetni a kieső idő alatt. Ráadásul a többévtizedes, illetve még korábbra is visszanyúló munkásmozgalmi hagyományok miatt létre tudott jönni egy közvélemény, amely vállalhat szolidaritást a munkabeszüntetőkkel.Hazánkban azonban mindez hiányzik,ám az ágazat illetékesei nyugati mintákat kívánnak itt is alkalmazni.Ami, tegyük hozzá, nem igazán működik.Magyarországon köznapi nyelven szólva csupán egyszerű emberekről, kisemberekről, kiszolgáltatottságban és létbizonytalanságban élőkről, esetleg a rendszerváltozás veszteseiről beszélhetünk, szervezett civil szféráról semmi esetre sem. a többmillió bérből és fizetésből élő munkavállaló szinte egyik napról a másikra vegetál és örül, ha van munkahelye, el tudja látni saját magát vagy családját.És persze annak is örül, hogy egyáltalán el tud jutni munkahelyére a túlzsúfolt tömegközlekedési eszközökkel.Számos helyen előfordul például az is, hogy a dolgozót amiatt tették lapátra, mivel a vonatok állandó késése miatt nem tudott időre beérni munkahelyére.Arról nem is beszélve, hogy bár van arra mód, hogy a sztrájk miatt munkát felvenni nem tudó melós szabadságot kérjen és kapjon az adott napra,ám a kieső időszakot nem fizetik. Ki nem teszik a munkahelyről az illetőt, de azt az időszakot nem fizetik.Történetesen az is előfordulhat, hogy a szóbanforgó munkabeszüntető akció hetekig eltart,akkor pedig az éppenhogy csak megélni tudó embernek urambocsá felkophat az álla.Másképpen értelmezve ugyanazt:néhány ezer dolgozó miatt a többi millió munkás nem keresheti kenyerét.Azt is megteheti valaki, hogy a vasutasokra vagy a buszsofőrökre hivatkozva megtagadja a munkát, de akkor másnap nem kell bemennie, magyarán elbocsátják.Ilyen körülmények között a dolgozói jogok érvényesítésének ezen módja helytelen, nem járható út.Emellett pedig sok kisember megkérdőjelezi az akció jogosságát, arra is hivatkozva-tegyük hozzá:nem minden alap nélkül-hogy a járművek koszosak, elhanyagoltak, sokat és sokszor késnek és gyakran emelnek árakat nem megfelelő arányú szolgáltatás mellett, ráadásul nemcsak a vezetők, hanem az alkalmazottak fizetése is többszöröse a minimálbéren tengődő dolgozókénak.

  Emiatt talán helyesebb megoldás lenne az, ha törvényi szabályozások rögzítenék a minimális szolgáltatás kötelezettségét és annak mértékét. Másfelől jó lenne, ha hazánkban a nyereség-és pénzorientált hozzáállást némi emberség és szolidaritás váltaná fel.Például akkor nem állna fenn, hogy égbekiáltók maradnak a jövedelmi különbségek dolgozók és vezetők között, nem lenne kevés embernek kiszolgáltatva többmilliós munkavállalói többség.Ennek megfelelően a magas vezetői jövedelmek vagy a jutalékok helyett érdemesebb lenne nagyobb keretet fordítani a már említett sztrájkalapok működtetésére.De ami talán a legfontosabb szempont:le kellene rakni az alapjait az érdekegyeztető-érdekképviseleti társadalomnak is, ahol minden munkahelyen működő szakszervezetek tudják minél hatékonyabban védeni azt a több mint 3 millió dolgozót, akik ma még főleg a munkahelyi tilalom miatt nem bírnak érdekvédelmi lefedettséggel.

B.Deák András