KÉTKAMARÁS ÉRDEKKÉPVISELET

    A rendszerváltás óta több ízben is felvetődött a kétkamarás parlament bevezetésének gondolata. Az erre vonatkozó különböző elképzeléseket azonban honatyáink eltérő indokokból rendszeresen sutba dobták: már a kilencvenes évek elején bebizonyosodott ugyanis, hogy magyarországi viszonyok között a parlamentarizmusnak csupán valamely elavult modellje valósulhat meg.

    Már 1988-89 fordulóján felvetették az akkori reformkommunisták, hogy az új rendszerben létrejöjjön egy képviseleti alapon működő második ház a hagyományos országgyűlés mellett.Ennek kivitelezésére egyfelől azért nem került sor,mivel a rendszerváltó elit semmilyen "népuralmasdira"emlékeztető megoldásba nem ment bele,arról nem is beszélve,hogy a későbbiekben sem igazán támogatták az egymást váltó kormányok a civil társadalom létrejöttét és érdekképviseletét. Másrészt tudvalevő,hogy bármennyire is nyugatmajmoló módon viselkednek napjainkig is rendszerváltó honatyáink,hazai talajon a tartományok, régiók vagy tagállamok delegációjára épülő francia,német vagy olasz kétkamarás szisztéma nem igazán lenne működőképes. Emellett az sem lehanyagolható szempont,hogy az úri Magyarországot idéző rang vagy méltóság alapján felállított felsőház a konzervatív-jobboldali színezetű és nem a szocializmusban gondolkodó irányzatok térnyerését erősítette volna.

    A Medgyessy-kormány 2002-es hatalomrajutását követően újból napirendre került a kérdés. Az ötlet kimunkálói egy olyan összetett második parlamenti ház bevezetését tűzték ki célul, amelyben a különféle civil szervezetek mellett a magyarországi kisebbségek képviselői is helyet kaptak volna. Ezúttal a szabad demokraták ellenzése mellett amiatt futott zátonyra a koncepció, hogy az egyes parlamenti pártok szóvivői a kétharmados támogatottság elvére hivatkozva utasították el az országgyűlési reform javaslatát. A kisebbik kormánypárt prófétái a doktríner liberalizmus égisze alatt azzal(is) érveltek,hogy a törvényhozásban pártoknak és nem különféle társadalmi fórumoknak van helye.

    Legutóbb 2006 decemberében egy másfajta történelmi szituációban merült fel a kétkamarás szisztéma gondolata. Ezúttal a Liga szakszervezeti konföderáció aktivistái léptek fel kezdeményezőleg:a dolgozói érdekképviselet szóvivői a szakszervezetek,társadalmi és civil szervezetek delegációjára kívánták alapozni a második országgyűlési ház működését. Ennek gondolatát a második Gyurcsány-kormány dolgozóellenes intézkedései különösen felértékelték,hiszen a kíméletlen megszorító intézkedések megvétózásához szükséges lenne egy olyan második kamarára,ahol a dolgozói érdekvédelmi fórumok mellett a társadalmi-civil szervezetek képesek lennének vétót emelni a hírhedt Gyurcsány-csomaggal szemben.Az említett fórumok mellett a hazai kisebbségek szerepvállalása is elősegítené a demokratikus Magyarország alapjainak lerakását. Ez azonban,úgy tűnik, csupán hosszútávon valósítható meg. Ennek részben Sólyom László és a jobboldal szakszervezet-ellenes magatartása,illetve a Fidesz munkásmozgalmat lejárató demagógiája,részben az az oka,hogy a hazai elit-pártállástól függetlenül-a népi kezdeményezések tudomásulvételében, plebejus színezetű érdekképviseleti megoldások elfogadásában éppúgy ellenérdekelt, mint a bérből és fizetésből élők jogainak kiterjesztésében,bérharcának támogatásában.

B.Deák András