ÚJ INTERNACIONÁLÉ   

  Világszerte gátlástalanul terjeszkedik a multinacionális tőke:számtalan szocialista színezetű konferencia, többek között  a Szabad  Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének  konferenciái  is arról  számoltak be, hogy a közép-és keleteurópai rendszerváltozások óta gyakorlatilag szinte semmilyen korlátozás nem védi a dolgozókat az extraprofitra törekedő nemzetközi óriáscégek túlkapásaival szemben. Többek között emiatt is szükség lenne arra, hogy a másik oldalon a dolgozókat képviselő munkásmozgalom is nemzetközi szinten vegye fel a harcot a globalizáció farkastörvényeivel szemben:ez azonban egyáltalán nem könnyű feladat.

  Mindenekelőtt induljunk ki abból, hogy napjainkban a munkásmozgalom nemcsak nemzetközi szinten, hanem aze egyes országokon belül is erőteljesen megosztott.Már a hetvenes években is felbukkant például Európában az eurokommunizmus jelensége:1976-ban nyugat-európai kommunisták részvételével zajlott le egy kongresszus, amelyen meghirdették azt a taktikát, amely a proletárdiktatúra célkitűzéséről lemondott, ehelyett a különféle tőkés jellegű-például kereszténydemokrata, szociáldemokrata-pártokkal, mozgalmakkal keresték a politikai szövetséget. 1994-ben a brit Munkáspárt élére-amely addig is szociáldemokrata jellegű volt, nem kommunista-olyan vezető került Tony Blair későbbi miniszterelnök személyében, akinek hívei a még azt a pártszabályzatot is felrúgták, amely a közszükségleti szolgáltatások-például a vasút-privatizációját tiltja.Így a tőkés rendszer alapjaival nem szakító, csupán azt szociális védőhálóval megjavítani kívánó szociáldemokrata mozgalmak ezzel lemondtak a szociális jogok legminimálisabb védelméről és már csupán szólamokban maradtak baloldali pártok vagy mozgalmak. A Blair-féle modell pedig, amely ezek után kizárólag munkahelyteremtési beruházásokra korlátozta a dolgozókkal való törődést és nem mellesleg a multinacionális tőke gátlástalan kiszolgálásában vált érdekeltté,kontinens-, sőt talán világszerte is a szocdem mozgalmak mintaképévé vált, bénítva ezzel azoknak a munkásmozgalmár  szervezeteknek az akciókészségét, amelyeket ráadásul az eurokommunizmus szelleme is megfertőzött.

 Másfelől az USA által uralt nemzetközi szervezetek és az EU révén az oszd meg és uralkodj politika másmódon is megnyilvánul:a nyugat-európai munkásmozgalmon belül elősegítette az opportunisták megerősödését az a tény is, hogy Nyugaton sokfelé engedményeket tettek a dolgozóknak azok a nemzetközi cégek, amelyek azonban a gyarmati helyzetben lévő kelet-és középeurópai országokban kiméletlenül kizsákmányolják a munkavállalókat.Másként fogalmazva:a nyugati dolgozók számára juttatott béremelés költségeit a hazai és térségünkbeli munkásoktól való bérelvonással teremtik elő.Ezzel sikeresen érik el, hogy a magyar, román, cseh, szlovák, ukrán, szerb, stb. dolgozó a német vagy francia dolgozót (is) ellenségének tartja.Arról nem is beszélve, hogy tudatosan iparkodnak a történelmi múltból származó sérelmeket is-például magyar-román, magyar-szlovák, magyar-szerb, szerb-albán és így tovább-fenntartani, nehogy az elégedetlen melós a közös összefogáson gondolkozzon.Miként az sem véletlen, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta felgyülemlett egyébként jogos sérelmeket szélsőségesen retrográd jobboldali irányzatok és nem a bénult állapotban lévő, szétforgácsolt baloldal lovagolja meg.

 Mindezek miatt napjainkban sokkal nagyobb szükség lenne a munkásmozgalom erőinek egységesítésére, mint néhány évtizeddel ezelőtt.Mondhatnánk úgyis:a forradalmi utat választó kommunista mozgalmaknak szinte mindent elölről kell kezdeniük.Egyfelől a többszörös megosztottság, az egyes országokon belüli szembenállások a munkásmozgalmi irányzatok között,a különböző térségek mozgalmai közötti ellentétek miatt, másfelől a dolgozók fokozódó kiszolgáltatottsága, a növekvő szegénység miatt talán több évtizedig is eltartó kemény munkára lesz szüksége a harcos forradalmi irányzatoknak, amelyek csupán a közös pontok, a közös érdekek megtalálása és ezek megértetése mentén tudnak sikereket elérni.Mik is ezek a közös érdekek?Közös érdeknek számít a világbéke, az imperialista rabló hatalmi politika elleni nemzetközi fellépés, a háborúk megelőzése, a konfliktusok békés rendezésének elérése, a nemzetközi világszervezetek-elsősorban az ENSZ-tekintélyének visszaállítása.Közös érdeknek számít mindenhol a szegénység elleni küzdelem, a legalább minimális mértékű szociális jogok-lakhatás, munkahelyhez, munkához való jog, az egészséges életkörülményekhez való jog-biztosításának elérése, azok törvényi garantálása. Közös érdeknek számít az, hogy minden munkahelyen törvény írja elő szakszervezetek, érdekképviseleti fórumok működését és ezen fórumok tiltakozásának, határozatainak, észrevételeinek figyelembevételét-Magyarországon a Kádár-rendszerben például előírták, hogy a mindenkori kormány nem hozhat semmilyen intézkedést a szsakszervezetek véleményének kikérése nélkül.Közös érdeknek számít a népek közötti háborúskodás, gyűlölködés ellen fellépni, emberek generációit más népek kultúrájának tiszteletére, megbecsülésére nevelni.Ahogyan közös érdeknek számít fellépni a világméretű gátlástalan környezetszennyezés ellen is. Ennek megfelelően szükséges létrehozni új nemzetközi világszervezetet, amely ezen közös érdekek erősítését előmozdító mozgalmakkal-szakszervezetek, környezetvédő mozgalmak, társadalmi és civil fórumok stb.-, illetve a forradalmi harcot vállaló munkásmozgalmár irányzatokkal erősíti a kapcsolatot, rendszeres tapasztalat-és eszmecsere folytatása érdekében ülésezik és koordinálja, előmozdítja ezen szervezetek minkáját.A feladat nem könnyű és fáradságos, de a dolgozók érdekében-és talán az emberiség érdekében is-érdemes belevágni.

B.Deák András