ÜNNEPEINK KIÜRESEDÉSE II.

AZ ÜNNEPRONTÓK MAGYARORSZÁGA

    Kísértet járja be Magyarországot:a demagóg jobboldali populizmus szelleme,amely különösen ünnepi események,történelmi évfordulók alkalmából fejti ki káros hatását,sőt:a második Gyurcsány-kormány hatalomrajutása,illetve a balatonöszödi beszéd nyilvánosságra hozatala óta szinte rendszeresek az ünneprontó zavargások.

    Már a rendszerváltás első éveiben bebizonyosodott,hogy a hazai közélet szereplői számos korábbi kérdést nyitva hagytak,magyarán:a nemzeti múltat,az abból fakadó sérelmeket nem zárták le,nem tisztázták a társadalom széleskörű nyilvánossága előtt.Ebből adódtak aztán a különféle tabutémák,a ködösítések,illetve,ami még ennél is súlyosabb:az ellenségdiskurzus,az egymásramutogató stílus.Ami nem is csoda,mivel már maga az álkeresztény-álnemzeti Antall-kormány harsány antikommunista propagandát,bűnbakkeresésre alapozott retorikát zúdított az országra.A Magyar Demokrata Fórum jelszava nem volt más,mint az,hogy a (közel)múltat végképp eltöröljük.Március 15.-e és október 23.-a alkalmából így rendszeresültek a kommunistázások,illetve a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt elleni atrocitások.A társadalmi kézfogás, a megbékélés gesztusáról a jobboldal önjelölt prófétái hallani sem akartak,így az őket követő Horn-kormány sem tehetett mást, minthogy ugyanazokkal a lapokkal játsszon,mint elődei.A szocialsta-szabaddemokrata koalíció kénytelen volt új alternatívával válaszolni a nemzeti radikális oldal kihívásaira:ők inkább az európaiság,a liberalizmus és a szabadságjogok fontosságát,míg a rendszerváltók jobbszárnya/MDF,FIDESZ,FKgP,KDNP,MIÉP/a lekommunistázott kormány leváltását,az úgynevezett valódi rendszerváltást követelték továbbra is. Az 1998-ban hatalomrakerült Orbán-kormány pedig félelmetes fegyverhez nyúlt:a jobboldali retorikát egy jó adag polgári-nemzeti,majd populista demagógiával ötvözte.1848,illetve 1956 kapcsán aktuálpolitikai párhuzamokat vont,azt sugallva,hogy Magyarországnak,csakúgy,mint hajdanán,fel kell emelkedni,erős,versenyképes hatalommá kell válnia.Ez még önmagában nem lenne probléma,ám a demagóg népvezér hívei a dicső múlt és a jelen összekapcsolásával,valamint azzal,hogy a munkanélküliséget és a szegénységet, a kilátástalan jövő tényét is a  szocialisták nyakába varrták,kiengedték a palackból a szélsőjobboldaliság szellemét.Ennek lett a következménye a 2002.július 4.-i hídfoglaló puccskísérlet, a 2006.szeptember 19.-i,október 23.-i és a 2007.március 15.-ei zavargás.Ezzel magyarázható az is,hogy Orbán Viktor,aki szavazói bázisának görcsös megtartására,a mindenáron való hatalomra törekszik,képtelen igazából elhatárolódni a szélsőradikális eszmék szószólóitól.

    Ráadásul a jobboldal nemcsak ellenségkép felfestésére,hanem történelmi tények,mondanivalók elcsúsztatására is törekszik.Március 15.-e ugyanis a nemzeti összefogás egyik szép példáját mutatta,ahol a történelemben ritka esetként,másfél esztendeig össze tudott fogni és érdekeit tudta egyeztetni vagyonos és vagyontalan,szegény és tehetős,parasztember és városi polgár is, a közös ellenség,az idegen elnyomók és hazai kiszolgálóik ellen.1848 vezérei hittek ebben és a társadalmi haladásban is,hibáikból többen is-például maga Kossuth és Széchenyi-tanulni tudtak.Ugyanilyen államférfiúi bölcsességgel mai honatyáink távolról sem rendelkeznek:a nemzeti összefogást csupán szajkózzák,miközben egymás ellen békétlenséget szítanak,nemzeti retorika hangoztatása közben kiszolgálják az idegen-azaz integrációs és amerikai érdekeket.Ugyanez mondható el október 23.-áról is.Ma már kevesen tudják,vagy nem akarják tudni,hogy 1956 Nagy Imréről,a munkástanácsokról és a népi írókról szólt,akik egy másfajta,azaz:emberarcú,a dolgozók és a szegényparasztok érdekeire alapozott,szövetkezeti alapokon működő,önigazgató szocializmust akartak a diktatórikus sztálinista-rákosista személyi kultusszal szemben.Ehelyett a mai rendszerváltók az 1956 mellékszereplőjeként előbukkant Mindszenty bíborost állítják piedesztálra,aki az 1945 előtti félfeudális-antidemokratikus dzsentrivilágot kívánta Magyarországon visszaállítani,és akinek sem Nagy Imre célkitűzéseihez,sem a polgári demokratikus modellhez nem volt semmi köze.

    Ez azonban arra enged következtetni.hogy ünnepelni csupán a múltbeli hibák ősznte feltárásából való okulással,illetve a jövőbe tekintéssel,a haladásban és az összefogásban való hittel lehet.Ám amíg a társadalom a 3 millió koldus szintjén vegetál és égbekiáltóak a társadalmi szakadékok,addig sajnálatos módon,rengeteg muníció is marad a szélsőséges eszmei áramlatok hangadóinak fegyverében.

B.Deák András