A KIÚT:CIVIL ÉRDEKKÉPVISELETI TÁRSADALOM

  Magyarországon a munkásmozgalom súlyos válságban van:egyfelől a baloldali értékeket szinte valamennyi rendszerváltó tőkés párt kisajátította magának választások megnyerése, önös hatalmi érdekekek érvényesítése céljából.Így nyert választásokat 1998-ban Orbán Viktor, illetve 2002.-ben,illetve tavalyelőtt a szocialisták is.Másfelől az elkeseredett kisemberek, a létminimumon vagy az alatt élő milliók elégedetlenségét szintén jobboldali áramlatok kereszteslovagjai, illetve hídlezáró,utcai zavargásokat provokáló félfasiszta árpádsávos élharcosok lovagolják meg.Az pedig már csak hab a tortán, hogy az MSZP-Fidesz törésvonal kialakulásával egyidőbena Munkáspárt is kettészakadt 2005 novemberében,éppen akkor, amikor tíz hónappal később az MTV székházát ostromló erők színreléptek.

  Mindennek hátterében különösen ezutóbbi jelenség, azaz a társadalom súlyos kimenetelű kettéosztottsága áll.Nemcsak arról van szó, hogy a társadalom alig egy százaléka vagy talán még annyian sem, milliárdokat halmoztak fel az utóbbi csaknem két évtized alatt, hanem arról is, hogy a politika által eluralt közéletben mára már kialakult a kétpólusú rend:magyarán vagy fideszes valaki, vagy MSZP-szimpatizáns.Ennek gyökerei egészen az Orbán-kormány hatalomrajutásáig viszanyúlnak.Az álmunkásbarát próféta csapatának sikeréhez tudniillik nem kis mértéken hozzájárult az, hogy a karizmatikus képességekkel bíró pártvezér sikerrel egyesítette máig is hatóan a hazai jobboldalt, amely még a többszörös ellentétek mellett(pl.gondoljunk az MDF és a MIÉP vagy az MDF és a Fidesz szembenállására)sem volt túl nehéz.A magyar jobboldal építhetett a társadalom jelentékeny hányadában meglévő félfeudális beidegződésére, a különösen a falusiak körében meglévő tradícionális-tekintélytisztelő mentalitásra, a vallásosságra és a történelmi egyházak súlyára, valamint az antikommunista érzületre és a trianoni komplexusra.Mindezek keretében az Orbán-Torgyán polgár kormány sikerrel propagálhatta magát mint a magyar nemzet újbóli felemelője, az összmagyarság érdekeinek szószólója:ezek, valamint az egy és oszthatatlan tömegpárt és kormány mivolta antidemokratikus színezetet biztosított a félfeudális-félig kereszténydemokrata kabinetnek.Ebben a képletben Csurka István mozgalmának az úgynevezett konstruktív ellenzék szerepe jutott:formailag ellenzéki volt a mozgalom, ám például a média kuratóriumi posztjainak betöltéséhez vagy a hatalmi túlsúly biztosítása céljából a Fidesz szívesen működött velük együtt, miként a 2002-es fideszes tömeggyűléseket is szívesen látogatták csurkisták.A nemlétező kommunista diktatúra rémképének felfestésével, később pedig polgári körök és egyéb álérdekvédelmi makettek felállításával sikerrel hozott létre az akkori kabinet egy erős szélsőjobboldali tömegbázist, amely hozzájárult nemcsak a 2002 júliusi hídfoglaló akcióhoz, hanem ahhoz is, hogy a polgári szövetség harsány retorikájával (is) kiengedte a palackból a szélsőjobboldal szellemét, amelyet azóta sem sikerült helyére parancsolni.
 A másik oldalon a Medgyessy-majd a Gyurcsány-kabinet a megszorító politikájával, esztelen takarékossági intézkedéseivel kiábrándította azokat a választókat is, akik a szocialistákra szavaztak, és akik még hittek abban, hogy Medgyessy száz napos programjának-háromoldalú érdekegyeztetési keret helyreállítása, minimálbéremelés,a társadalmi szakadékok betemetése-lesz folytatása.Nem így történt.Gyurcsányék ugyan partnernek tekintik az érdekképviseleti fórumokat, ám nem tesznek semmit sem a munkahelyi kiszolgáltatottság, sem a vállalatvezetők túlkapásai ellen, sőt, továbbra is fenntartják azt a megoldást, amely adómentességet biztosít a multinacionális tőkének, külpolitikai szinten pedig egyoldalúan kiszolgálja az Egyesült Államok agresszív neoimperialista politikáját-antiterrorista akció címén-a korábbi német és francia külpolitikával szemben is, amely józanabb módon, elutasította az iraki és az afganisztáni kalandorságot.Mindezt tetézi, hogy a szocialisták azzal az SZDSZ-szel kötöttek koalíciót, amely az antiszociális, gátlástalan neoliberális gazdaságpolitika hívei.Emiatt részben helytálló az a tétel, amely szerint a 2006 szeptembere óta ünnepek, esmények alkalmával rendszeressé vált szélsőjobboldali randalírozás kiváltó oka a jelenlegi kormány álbaloldali-álszocialista politikája.Ehhez azonban hozzá kell tennünk azt is, hogy a másik oldalon a Fidesznek is sokat köszönhetünk azért, hogy rendszeressé, fegyelmezetté é szservezetté tudnak válni ezen akciók-még akkor is, ha Orbán Viktor vezérkara időnként felemás módon el is határolódik tőlük.

  A legnagyobb probléma azonban abban áll, hogy a pártpolitikai sárdobálások közepette nem veszi, nem akarja senki se észrevenni a dolgozó népet és az egyszerű embereket.Jelenleg Magyarországon mintegy 3600 szakszervezet és érdekképviseleti fórum működik,amelyek azonban csupán formális funkciókkal bírnak, mivel jogkörük legfeljebb szigorúan gazdasági jellegű sztrájkok szervezésére, kollektív szerződések megkötésére korlátozódik.Egy tanulmány szerint pedig sem a kisebb vállalkozásokban, sem az újonnan idetelepült multik nyolcvan százalékában nem folytatható semmilyen szakszervezeti tevékenység.Másfelől, szemben a nyolcvan százalékos szakszervezeti lefedettséggel bíró skandináv országokkal, illetve a közvélemény hasonló arányú támogatottságát élvező Franciaországgal,Magyarországon nincs szervezett, összetartó baloldal , csak egy 3 millió szegény emberből álló, atomizált, megosztott társadalom, amelyet csak egyik vagy másik hatalmas párt ellen lehet felhasználni, de nem veszik komolyan.Se a neoliberális, az angol Munkáspárt jobbszárnyát leutánzó szocialisták, se az álmunkásbarát demagóg Fidesz, illetve a szélsőjobboldal.Emiatt más megoldás nincs, mint támogatni nemcsak a népi kezdeményezéseket(pártpolitikától mentesen!), illetve az érdekképviseletek, civil fórumok megmozdulásait.Ilyen a nemrég lezajlott dinnyetermesztői blokád(ne feledjük:a magyar kisvállalkozók érdekvédelme mindkét Munkáspárt programjában benne foglaltatik), valamint a kórházak bezárása elleni nyomásgyakorlás, a nagycsaládosok és a motorosok tüntetése, illetve a félpályás útlezáró akciók.Sokat kell adni a munkahelyi érdekvédelemre is, pályázatokat kiírni munkavállalói ombudsmanok kinevezésére,valamint törvénnyel kötelezni minden munkahelyet arra, hogy fogadják el a munkahelyen tevékenykedő szakszervezetek működését.Csak és kizárólag az alulról szerveződő civil mozgalmak,munkahelyi érdekképviseleti szervezetek erősítése lehet a kiút, nem pedig az egymás ellen acsarkodó, a nép nyomorát is gátlástalanul felhasználó aktuálpolitikai kötélhúzás.

B.Deák András