Az eurokommunizmus ellenszere

Ez részint kizárja,hogy Magyarországon ehhez hasonló modell épüljön ki.Tudniillik itt a hazai munkásmozgalom is elég komoly nehézségekkel küzd,semhogy az eurokommunizmus problémájával foglalkozzék.A parlamentbe kerülés lehet igénye lehet az ezt a csapdát bevonzó jelenség.Lehet arról vitát nyitni,mi a fontosabb: az országgyűlésbe jutás vagy a bázis erősítése,öntudatosítása különböző szervezeteken keresztül,ám ez külön elemzést igényelne.Számunkra más jellegű kérdés a fontosabb,nevezetesen a következő.Ha elfogadjuk azt a tézist,hogy az eurokommunizmus a rendszerkritikáról, a szisztéma meghaladásának vagy megdöntésének igényéről való lemondás,illetve a polgári pártokkal való együttműködés,akkor van-e vagy sem esélye az ilyen veszély kialakulásának,és ha igen,milyen módon lehet ezzel szemben védekezni?

Erre a válasz egyszerű,ráadásul több felmerülő nehézségre is megfelelő választ ad:a határozott rendszerkritika és a szisztémával szembeni társadalmi ellenhatalom erősítése,kiépítése-ellenhatalmon a már sokat emlegetett képviseleti-civil társadalmat értem a tőkés hatalommal szemben.Például bármely hatalmat lehet bírálni,támadni,antidemokratikus lépéseire rámutatni,az ellen tiltakozni.Ugyanakkor azt is meg kell mutatni,mi a különbség a rendszerellenzéki és a kormányellenzéki magatartás között-ezutóbbi csupán az adott hatalom kritikájában,illetve a kibicelésben és az ígéretözönökben merül ki.Az olasz kommunisták egyrésze-általánosítani szigorúan tilos(!)-a megreformált-jóléti félig szociáldemokrata modellek megtévesztő varázsa miatt is könnyedén lemondhatott a tőkés rend bírálatáról,és miután célkitűzései a szociális juttatások kieszközölésében merültek ki,nem csoda,ha kereszténydemokratákkal kompromisszumot tudtak kötni-a Szentírásra és a keresztény hivatástudatra épülő szociális érzékenység elfogadott gyakorlat az ottani baloldal bizonyos köreire számára is,ráadásul anélkül is konzerválta a kapitalista viszonyokat,hogy sikertelen lett volna a dolgozók körében.

Hazánkban azonban a svéd jóléti modell legfeljebb Medgyessy Péter híveinek és az MSZP-n belüli szimpatizánsainak egyeduralma,hosszabb távú hatalma esetén jöhetett volna létre-ha egyáltalán létrejött volna.Egyfelől azonban ez a szárny háttérbe szorult,vele szemben a gyurcsányista megszorító,Tony Blair-féle irányzat került palotaforradalommal hatalomra.A legnagyobb ellnezéki párt szerepét már többször is tárgyaltuk,amely jobboldali populista demagógia,kereszténydemokratikus gyakorlattól eltérő hozzáállás.

Azonban ha tágabb értelemben nézzük az eurokommunizmus fogalmát,szót ejthetünk Thürmer Gyuláék jogos felvetéséről is a szocialistákhoz való viszony tekintetében.Az,hogy az MSZP irányába orientálódjon egy mozgalom,annak természetesen kisebb reális veszélye van,nemcsak amiatt,mert sok választó rá van állva a Tony Blair-féle szocializmus-értelmezésre és a Kádár-nosztalgiára,amelyből szintén merít a jelenlegi kormánypárt.Szóba került az is,hogy aki a szocialistákkal együttműködik bármilyen módon,nem rendszerkritikus-mint említettük volt,a rendszerkritika valamennyi tőkés párttal való közösség elutasítása.Sem a szocializmusként eladott neoliberális megszorítósdi,sem a szélsőséges,honi tőkéseket védő soviniszta retorika nem jelent megoldást az emberek problémájára.ez alól csupán egyetlen kivétel van:ha s amennyiben a rendszerkritikus munkásmozgalom kisebb-nagyobb népfrontakciókban vezető szerepet tud betölteni,nem kell tartanunk az eurokommunizálódástól.Ha szocialista akcók vagy narancsos lovagok fellépésenek másodhegedűse lesz,akkor ellenben igen.Ám a második világháború vége is megmutatta,hogy a kommunisták tudtak dominálni népfrontokban,ahol félig polgári vagy agrár pártok is jelen voltak-ez napjainkban is követhető lenne,amit az is erősít,hogy az olasz,francia vagy svéd jóléti modell hiánya, az elszegényedés inkább a rendszerkritikát erősíti,nem pedig a rendszer iránti lojílitást.Ez az eset azonban csak alkalmi jellegű és adott szituációkhoz kötött lehet,annál is inkább,miután a hangsúly az eurokommunizmus másik ellenszerén,a képviseleti társadalmon van-ez a legnagyobb garancia arra,hogy a mindenkori tőkés kormányokkal szemben- a francia vagy német sztrájkolók mintájára is részben forgalomlassító vagy bénító akciókkal vagy egyéb módon-fel lehessen lépni.

B.Deák András