GONDOLATOK A CHARTÁRÓL

   A közelmúltban jött létre egy új mozgalmi jellegű kezdeményezés Magyar Charta néven, amelynek elindítói részben liberális, a jelenlegi kormánykoalícióhoz kötődő szociáldemokrata-szociálliberális értelmiségiek, illetve néhány hazai munkásmozgalmi irányzat.Bár a mozgalom létrejötte óta még jobbára kevés idő telt el, máris megoszlanak a vélemények arról, érdemes volt-e avagy sem létrehozni az 1992-es Demokratikus Chartához hasonló irányzatot.

   A szervezet célkitűzése alapjában véve helyes és előremutató, bár erre vonatkozólag némi ellentmondások is felmerülnek.Egyfelől érdemes a legkülönfélébb közéleti irányzatokat, illetve azok szereplőit vagy híveit közös nevezőre hozni, legyenek azok liberális-euroatlanti, szociáldemokrata érzelműek vagy munkásmozgalmárok, szakszervezeti aktivisták, netán apolitikus, de nyugalomra vágyó átlagpolgárok.Abban ugyanis talán még a konzervatív értékrendű markánsan baloldalellenes gondolkodók is egyetértenek, hogy sem a 2002. júliusi hídfoglaló akcióra,sem a 2006.szeptemberi székházostromra, illetve az azóta rendszeressé váló zavargásokra, autók felgyújtására nincs szükség.Ja és tegyük hozzá:parlamentáris demokráciát felvállaló országban ez a válságmenedzselési stílus megengedhetetlen.Mindezt csak erősíti, hogy például a Magyar Televízió ostromának második évfordulóján a szélsőjobbos felvonulók cigányoztak meg zsidóztak.Ez pedig kiváltképp tűrhetetlen, ahogy önmagában az is elfogadhatatlan, hogy egyre több alkalommal zargatják a kisembereket agresszív fellépésükkel.Az sem teljesen mellékes szempont, hogy tavaly augusztusban az árpádsávos nagymagyar kereszteslovagok félkatonai szervezetet hoztak létre Magyar Gárda néven, amellyel hosszabb távon a törvényes rend és hatalom fejére tudnak nőni.Tehát mindez semmiképp sem tolerálható.A Charta egyik híve az antifasiszta mozgalom létét többek között azzal is indokolta, hogy még rosszabb a helyzet, mint az Antall-kormány idején, mivel a szélsőségesen retrográd horthysta-félfasiszta jellegű politizálás ma már a mindennapokban is jelentkezik és tömegmozgalommá kezd válni-tegyük hozzá:nem kis mértékben a lakosság csaknem két évtizedes elkeseredettsége miatt.

   Aztán itt jönnek némi ellenérvek is:akkoriban egy ellenzékben lévő párt és annak szimpatizánsai hírdették meg a Demokratikus Chartát jogos felháborodásukban amiatt,hogy az úri Magyarországot visszasíró kabinet drasztikusan lépett fel a neki nemtetsző tisztviselőkkel szemben, a médiával szemben pedig rendszabályokat kívánt foganatosítani.Napjainkban azonban kormányon lévők vetették fel az új chartizmust,olyan személyek, akik valljuk be:sokak szemében nem igazán népszerűek.Nem igazán népszerűek a megszorítósdik, az állandó áremelések,a különféle korrupciós botrányok, illetve amiatt, hogy csak beszélnek baloldali politikáról(manapság már az is ritka), ellenben az egyre inkább nyeregbe került multicégek kegyeiben járnak.Másként fogalmazva:antidemokratikus, álbaloldali-álszocialista politikájukkal ők maguk is a erősítik az árpádsávos legények mozgalmát az emberek elkeseredettsége és kilátástalansága miatt.Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy a polgári erők is nagyban hozzájárultak a kialakult feszült légkörhöz azáltal, hogy még 2002 tájékán a kommunizmus nemlétező rémképével riogatva a lakosságot, mozgalmakat, különféle álcivil maketteket hoztak létre Munkástagozat,valamint Polgári Körök néven, ahol sikeresen tudtak tömeget szervezni a hazafiaskodó-nagymagyaros, Trianonra hivatkozó, részben vallásos színezetű retorikájukkal.

  Az mindenesetre tény, hogy bármely tőkés kormányt hibáztassuk is a kialakult helyzetért: a fasisztoid antikommunista-antiszemita problémakezelés nem megoldás semmire.Sem az emberek nyugalmát, sem az ország belső békéjét, sem a gazdaság fejlődését nem szolgálja,győlöletkeltésre, uszításra, a nemkívánatos másként gondolkodók terrorizálására azonban annál alkalmasabb.Ellenben a Charta szellemisége, annak baloldali-szocialista színezetű(azaz munkásmozgalmi és nem MSZP-s)értelmezése támogatandó és a képes lenne kimozdítani az országot a jelenlegi patthelyzetből.Például azzal, hogy erősíteni kell a dolgozók, illetve a munkásmozgalmi irányzatok hatalmát, befolyását saját életük, hazájuk sorsának irányítására, engedélyezni minden munkahelyen dolgozói érdekképviseletek működését, azokat figyelembevenni és természetesen az aktuálpolitikai sárdobálások helyett nagyobb hangsúlyt helyezni, több energiát fordítani a civil társadalom alapjainak lerakására.Csak így lehetne hosszabb távon is kifogni a szelet a randalírozó csoportok vitorlájából.

B.Deák András