Napjainkban különös fontossággal bír a népi kultúra fogalma. Egyfelől ez ma háttérben van,nincs olyan érvényesülési terepe,ahol képes lenne kibontakozni-radikálisabb elemzők szerint pedig mára ezt szét is verték. Mindenesetre tény,hogy a mai tömegkommunikációs eszközök jórésze vagy az olcsó és igénytelen középosztályos szellemi termékeket,vagy pedig az előkelőbbek kultúráját-opera,operett stb.-részesíti előnyben,ahogy nem véletlen az sem,hogy a mindenkori operabálok ellen tüntetők is ezen műfajokban az úri sznobéria rongyrázásának jelképét látják.

 

 

 

  Hogy milyen dolgokat is nevezhetünk népinek,az eléggé nehezen megfogható,így nem csoda,ha sokan nem is tudják, mit jelent vagy rosszul értelmezik a népiség fogalmát. Sokunknak a népiségről a népviselet,a népi motívumok vagy a tájszólások jutnak eszébe,amelyek ugyan valóban részei a népi kultúrának,ám azzal nem teljesen azonosak. Ugyanez igaz abban az esetben is,ha egy-egy tájegység kisebb közösségeinek az életéről van szó.

 A nem marxista tudományokban és főleg a közgazdaságtanban ilyen fogalom majdhogynem nincs is,nem értelmezhető. Ezen tudományok lakosságról,népességről,ha pejoratív megközelítésről van szó,populációról,esetleg háztartásokról vagy foglalkozás, jövedelmi viszonyok szerinti megoszlásról beszél. Az ő nyelvükön a munkás, a dolgozó vagy Hofi módra nevezve, a melós legfeljebb munkavállaló,bérből és fizetésből élő,ilyen vagy olyan foglalkozású,a közgazdaságban pedig gyakran csupán statisztikai mutató,számadat. Vannak,akik a középosztály megnevezést is épp amiatt sem találják megfelelő elnevezésnek,mert egyszerűen elitcsoportról van szó,nem pedig arról, hogy a számadatokban a legalsó és a legfelső között helyezkednek el.Arról nem is beszélve, hogy ahol nagy a nyomor,ott középosztályról csak nagyon óvatos becslések vagy megközelítések alapján beszélhetünk.Mindenesetre mind a tudomány,mind a média tesz is arról, hogy a népiség fogalma ne rögzüljön az emberekben-vagy ha igen, az igencsak torz és hamis módon.

 A népiség dzsentroid vagy fasiszta értelmezése alapján az uralkodó osztályok is népnek számítanak,főleg,ha a legfőbb hatalom idegen eredetű vagy annak titulált. A kalapos király hatalma idején a magyar nemesi rendek számára a Társadalmi Szerződés és a felvilágosodás úrhatnám értelmezése kapóra jött, tudniillik az idegen,azaz osztrák állami főhatalommal szemben mint alattvalók népnek számítottak, s mint a szentkoronaeszme prófétái,fennen hirdették,hogy a népnek s nekik mint a Szent Korona tagjainak-azzal egyetértésben lehet csak uralkodni-joguk van a zsarnoki hatalommal szemben fellépni. A proletárdiktatúrát követően újból nyeregbe került ellenforradalmi diktatúra alatt pedig népnek a jó magyar tőkés,azaz a dzsentroid nemzeti érzelmű gyáros,kisebb tulajdonos,hivatalnok ,esetleg a magyar paraszt vált néppé az idegen eredetűnek tartott meggazdagodott iparosokkal szemben. Itt azonban egyfelől azért sem lehet szó népiségről,mert a szentkoronatanos népiség csak a hazai uralkodó osztályok elzárkózásának szimbóluma a gyakran külföldről jövő haladó kihívásokkal szemben.Ennek az álnépiségnek ma is vannak érvei:például amikor az 1789-es nagy francia forradalmat is szabadkőműves összeesküvésnek, az ördög aknamunkájának tekintik,ahogy a korabeli osztrák uralkodó körök is lenézően francia mételyről beszéltek.Jeléül annak,hogy a honi uralkodó osztály semmin nem hajlandó változtatni,semmilyen modern eszmének nem kíván eleget tenni még akkor sem, ha az országot végérvényesen elszigetelik.

 Az igazi népiség azonban nem ebben rejlik. Hogy ki a nép,azt már maguk a dzsentrik és egyéb nagyságos urak kijelölték: az alja,a pórok,pejoratíve hangoztatva a csürhe, a plebs,a büdös paraszt,a koszos proli,egyáltalán az a tömeg,akik nekik vannak alárendelve.A marxista terminológia csupán tudományos magyarázatot adott ezen megállapításnak,amely szerint a nép termelőmunkát végző nem kizsákmányoló osztályok összessége. A lényeg ebben van. S mivel maguk a népi festmények /pl. Munkácsy Mihály:Rőzsehordó nő/,költemények és egyéb motívumok is a munkát, a szorgoskodást és a mindenkinek megfelelést,de emellett a természetességet és a nyugalomvágyat sugározzák,tudjuk a népről azt is,hogy a nép az általában nyitott és közvetlen,csak egyszerűen érteni kell a nyelvét és köztük kell élni.És mivel a nép élete mindig is a túlélésről, a verítékes munkáról, a kemény küzdelemről szólt,így érthető,ha Bartók és Kodály is arra a megállípításra jutott,hogy a magyar, balkáni,arab,stb.népi motívumok közösek-ők ezt főleg zenei téren mutatták ki,azonban a zene is egy olyan eszköz,amellyel emberek, népek népcsoportok érzésvilágát vagy egyéniségét,karakterét ki lehet fejezni. Ez pedig nem azonos az igénytelen műfajjal,amely inkább pénzt és divatot lát abban, hogy emberek ízlését felülről irányítsa.

 A népiség mint a szegény emberek mindennapjainak a kifejeződése műfajilag és ország szerint vagy filozófia alapján is különböző lehet. El lehet ilyen motívumokat játszani kisebb hangszerekkel is,gondoljunk a távoli népek nádsípjára,egyszerű hangszereire, a hazai dorombra vagy a nyenyerére,a latin népek dobjaira. Ha pedig a műfajt vesszük alapul,népi motívumnak számít az USA nyomornegyedéből kialakult rap,a punk vagy az anarchista kultúra,a Beatles vagy az 1968-as újbaloldali lázadók,illetve a hippik zenéje,akik a követelményközpontú világgal szemben az emberség önmegvalósítását,nem pedig a polgári lét normáit állították középpontba-egyes tagjait  üzleti fogások révén le is szerelték,illetve sztárokat csináltak belőlük. A dolognak pedig itt a vége-tudniillik aki sztár,az íratlanul is kutya köteles a "szakma" normáit követni,életét annak alárendelni-maga az egyéniség és az önkifejeződés is megszűnik ezzel. Emellett az öltözködés is kifejezheti a népi motívumokat,úgymint nálunk a csikós viselet vagy a suba,a tájjellegű népviseleti formák,de népi viselet lehet akármilyen furcsán hangozzék is, a napjainkra divattá vált farmer is-tudniillik a farmerviselet sem kell, hogy feltétlen divatfüggő legyen,másfelől anno eredetileg a farmer szerelés az amerikai földművesek,illetve a parasztot és a saját magának nehézségeket felvállalva boldoguló iparost is egyesítő farmerember ruházata volt. De egyáltalán pusztán az,ha valaki önmagáért és nem a divat kedvéért visel valamit,az már megfelel a népiség igényének,lényeg,hogy az ember egyéniségét és természetességét kifejezze.

 A népiség emellett jelenti azt is,hogy az emberek által széles körben ismert vallásokat vagy ideológiákat szó szerint értelmezik és megtalálják a néppel azt a hangot,amely révén ők azt befogadják és maguk képére formálják. Kzdjük például a kereszténységgel.Jézus követői között egészen talán az inkvizíció koráig jelentős számban akadtak olyanok,akik a kereszténységet az őskommunista vagyonközösség keretein belül,szegénységi fogadalommal képzelték el.Őket nema hatalom és a vallás egyeduralma érdekelte,csupán arra vállalkoztak,hogy életüket az általuk vállalt vallásnak vetik alá,s közben mások bűneiért is felelnek-lásd flagellánsok,önostorozók a középkorban.A kereszténység legkoraibb szakaszában ez általános is volt,azonban idővel az egyenlők közösségén belül is kialakult az elkülönülés az öregek és az újoncok,mesterek és tanítványok között,később pedig az,hogy egyházi tisztségeket csak bizonyos emberek választhattak-maga a pápa is eredetileg Jézus tanítványai közül,azok utódaként került ki. Amerika felfedezését követően pedig a Latin-Amerikát benépesítő jezsuita hittérítők kötöttek ki később szocialista színezetű tanoknála,mi nem csoda,miután a kereszténység terjesztői mindvégig arra törekedtek, hogy az egyszerű szegény sorban élő indiánokkal meg tudják találni a közös hangot,megismerjék azok életérzéseit,mindennapjait. Napjainkban pedig egy sor helyi országban a római katolikus papság egy nem elhanyagolható része egyben kommunista is,jelezve ezzel: aki akármely vallás irását betűről-betűre komolyan veszi,az előbb-utóbb az egyenlőség tiszteleténél lyukad ki-elég belegondolni abba,hogy a vallások többnyire azt tanítják, hogy Isten előtt mindenki egyenlő.Így alakulhatott ki később az arab szocializmus is. Emellett bele lehet gondolni abba is,hogy a buddhizmus egy sor országban is amiatt tudot elterjedni és népszerűvé válni,mert példáuzl annak egyik ága,a mahájana buddhizmus az emberek lelki megváltását mindenki számára lehetővé tette osztályhoz tartozásra való tekintet nélkül. Így Ázsiában például kialakult a mongol lámaista-buddhizmus/amely a buddhizmusba éppúgy beépítette a helyi mítoszokat,mint a kereszténység a magyar hitvilág bálványait/,a kínai csan vagy a japán zen buddhizmus. Ezt ugyan részben lehet úgy venni,hogy az eszme vagy a vallás meg akar embereket hódítani,de végsősoron lehet úgyis nézni/részben Kassai Ferenc újságíró nézeteire is hivatkozva/,hogy a szeretetalapúés az embereket elfogadó, toleráns értékeket a népi kultúra is jelentős mértékben gazdagítja.

     Hazánkban a népi kultúra helyzete összetettebb. Mint előzőekben írtam volt,hazánkban a népi kultúrát ma sokszor az átideologizált álnépi fasisztoid kultúra jelenti,ami meg tömegcikké válik,az a kommersz fogyasztói kultúra,amely látszólag a pórnéppel iparkodik a hangot megtalálni,azonban míg a fent felvázolt esetekben a népi kultúra beépül és az formál át,igazít önmagához egy értékrendet,addig itt a helyzet fordított: a fogyasztói jenkis kultúra kíván embereket megformálni finom erőszak útján,az emberi személyiség feláldozásával. Ennél fogva miután a siker és a karrier a legfontosabbak,ennek rendelődik alá minden a kultúrában is-azaz mintha a bécsi operett stílusának tennének eleget. Aki pedig ezzel lépést nem tud tartani,az a kispolgári értékrendszerből kegyetlenül kirostálódik. Ráadásul itt épp a karrier és a csillogás,nem mindig feltétlenl a tehetésg a legfontosabb-azaz felülről vezérelt kultúragyártásnak lehetünk szemtanúi-ezt magyarul divatnak nevezik. Ami az aktuálisan szeretett elfogadott vagy elfogadtatott,annak kell megfelelni-vagy ha nem,akkor így járt az illető.Személyiségről vagy arról,hogy természetes legyen valaki és önmagát adja, szó se lehet. Hazánkban ugyan van margón népi kultúra,ennek képviselőit azonban nem a sztárok és a karrieristák között,hanem valóban a nép körében kell keresnünk,csórók,érvényesülni nem tudók, lúzerek stb. között.

B.Deák András