A SZENTKORONAESZME DIADALÚTJA

    Kísértet járja be Magyarországot:az ezeréves apostoli magyar királyság szelleme,amely félő,hogy hamarosan a magyar populista jobboldal hivatalos ideológiájává növi ki magát.

    Mi lehet ennek az oka?Elsősorban az,hogy a hazai jobboldal egész egyszerűen képtelen megszabadulni az 1945 előtti időkre emlékeztető antidemokratikus-dzsentroid beidegződésektől. Ráadásul a rendszerváltás utáni kormányok hibái,közelebbről pedig az álszocialista-liberális kabinetek antiszociális politikája óriási támadási felületet biztosítanak a Fidesz és általában a radikális jobboldal számára ahhoz,hogy a népharagot meglovagolva támadásba lendüljön. Emellett arról is van szó,hogy az éppenhogy kialakult hazai közvéleményben ma még sem a polgári demokratikus modell,sem a demokrácia fogalma nem tudott meggyökerezni.Így a keresztény-nemzeti kurzus XXI.századi élharcosai számára a Kádár-rendszer és szocializmus tagadása egyet jelentett minden haladó értékrend elutasításával,azok lebolsevistázásával.Ezzel szemben-már kizárásos alapon is-csupán a Horthy-rendszer vagy általában az ezeréves történelmi Magyarország ideáljára voltak képesek támaszkodni,ahol a királyság avagy a hivatalos rangra emelt szentkoronatan fogalma a határok,illetve a történelmi uralkodó osztályok/arisztokraták,főpapok,úri középosztály és egyéb kiváltságolt rétegek/hatalmának sérthetetlenségével és változatlanságával forrt össze.Arról nem beszélve,hogy az 1991-92-es privatizáció és a lakosság tekintélyes részének vallásossága révén vezető szerepre tettek szert a hazai közéletben a keresztény egyházak,amelyek a feudális maradványokkal terhelt úri Magyarország egyik legszilárdabb tartóoszlopaiként váltak ismertté.Az 1992 táján felbukkant mintegy kétszáz főt számláló királypárti mozgalom hívei a kilencvenes évek elején szintén arra hivatkoztak,hogy hazánk ezer évig királyság volt,miért is ne lehetne a jövőben is az. A közelmúltban pedig politikai elemzők a spanyol modellre utaltak,ahol 1975-ben, Franco fasiszta tábornok halála után a monarchia a rendet és a demokratikus fejlődés lehetőségét biztosította az Ibériai-félsziget országának állampolgárai számára.

    Ebből azonban még nem feltétlenül következik az,hogy a válságban lévő Közép-és Kelet-Európa számára az államforma kérdésének napirendre tűzése jelenthetne bármilyen megoldást is.Angliában például a választópolgárok széles körében elfogadott és bevett hagyomány a királyság intézménye és ott a kormányok politikája jelent hangsúlyt elsősorban.Spanyolországban maga az uralkodó János Károly és családja is demokratikus elkötelezettségével szerzett magának hírnevet és népszerűséget.Mindezen ismérvek azonban csupán az öreg kontinens nyugati felére érvényesek,Magyarországra a ma divatos nyugatmajmolás ellenére semmiképpen sem.A korona,a történelmi határok és az uralkodó osztályok sajátos szentháromsága,illetőleg a trianoni diktátum elutasítása miatt ugyanis elkerülhetetlenül akár háborús konfliktusba is sodródhat a magyarság szlovák, szerb,horvát, szlovén,sőt ukrán és osztrák szomszédaival is.

    Másfelől fennáll annak is a veszélye,hogy a királyságpárti mentalitás tömegmozgalommá válik. Mint ismeretes,már az 1998-2002 között hatalmon lévő Orbán-kormány frontemberei előszeretettel hivatkoztak a Szent Koronára.Miután a polgári szövetség ellenzékbe került, az álnépi-álmunkásbarát makettek felállítása mellett ügyesen manőverezve a hazai választópolgárok nemcsak tekintélyes hányadát tudta maga mögött,hanem még a fellengzős eszmékkel és lózungokkal is sikeresen operálnak a magyar jobboldal prominens képviselői.Így a monarchista elképzeléseket is bármikor komolyabban felvethetik.Mint ahogy több elemző beszámolt róla,a 2006 szeptemberében akcióba lépő Magyar Nemzeti Bizottmány hívei is hivatkoztak a szóbanforgó történelmi szimbólumra,akárcsak azok a jobboldali magyar tüntetők,akik 2007 júniusában a Bécsbe látogató Sólyom László köztársasági elnököt fogadták.

    A legnagyobb gond azonban az,hogy Magyarországon sem a szocializmusban gondolkodók,sem a haladó és republikánus érzületű közéleti szereplők nem rendelkeznek akkora bázissal,mint például cseh,olasz ,német vagy francia testvéreik:Csehországban például jelentős parlamenti irányzat a kommunista párt,Francia,-Német-és Olaszországban pedig a kommunisták mellett az anarchisták és az egyéb vörös bástyának számító mozgalmak is nem lebecsülendő erőt képviselnek.Történelmi sérelmekkel terhelt,zömmel fogyasztói mentalitású társadalmunkban azonban még sok időnek kell ahhoz eltelnie,hogy számottevő haladó közvélemény és tudatos civil társadalom jöhessen létre.

B.Deák András