TÜNTETÉSEK ÁRNYÉKÁBAN

    Politikai értelemben is forró tavaszra számíthatunk. Legalábbis ezt jósolják sokan azok közül, akiket a hírhedt Gyurcsány-csomag rendkívül hátrányosan érint. Ráadásul a bérből és fizetésből élő kisemberek aggodalma egyáltalán nem alaptalan:a civil szervezetek rendszeresen ismétlődő útlezáró és egyéb tiltakozó akciói, illetve a 2006.szeptemberi-októberi események félreérthetetlenül megmutatták:a magyar társadalom tűrőképessége sem határtalan.

    Ezt a tényt erősítik az év elejére beharangozott konkrét megszorító intézkedések. Január elejétől mintegy 25 százalékkal emelkedett a vonaljegy ára és előreláthatóan februártól a MÁV is tarifaemelésre készül. Emellett a diákkedvezmények körét szintén szűkíteni kívánják az álszocialista honatyák:a terv szerint a jövőben a hallgatói jogviszony csupán az adott iskola és a lakóhely közötti kedvezmény igénybevételére jogosít fel. Drágulnak az élelmiszerárak is:a Pékszövetség például 20-22 százalékos kenyérár-emelkedésre figyelmeztetett,aminek okai között szerepel többek között az áruházláncokkal szembeni versenyképtelenség kiküszöbölése, illetve az előállítási költségek megnövekedése. A kabinet pedig tovább folytatja dolgozóellenes politikáját. Ennek jele, hogy már 2007 január elején tiltakozó aláírásgyűjtésbe fogtak Bonyhádon a helyi egészségügyi intézmény dolgozói a várható 40 százalékos létszámleépítés ellen. Nem született megállapodás az Országos Érdekegyeztető Tanácsban sem az idei minimálbérről, holott annakidején Gyurcsány Ferenc csapata a több évig tartó,lépcsőzetes minimálkereset-emelés mellett kötelezte el magát. Mindezeket csak megfejelte a köztársasági elnök év eleji állásfoglalása:Sólyom László ugyanis nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy a szakszervezetek hazai viszonyok között-úgymond-közhatalmi jellegű jogosítványokat kapjanak.

    Mindezek hatására megélénkültek a különböző tiltakozó jellegű akciók. A dolgozói érdekképviseletek szóvivői például kijelentették, hogy állnak elébe az államfővel szembeni kihívásnak, tudniillik az ország első embere az Alkotmánybírósághoz fordult a szóbanforgó törvényi szabályozások alkotmányjogi normakontrollja érdekében. Ugyanebben az időszakban a Liga konföderáció aktivistái elhatározták, hogy népszavazás kiírását eszközlik ki az érdekvédelmi alapú második országgyűlési kamara bevezetésével kapcsolatban. A legutóbbi hónapokban egyéb civil fórumok is hallattak magukról:a nagycsaládosok,motorosok és biciklisták mellett a környezetvédők is megmozdultak,akik a belvárosban lévő Nagymező utcai platánfák kivágása ellen tiltakoztak hetek óta.

    Ezek a fejlemények arra engednek következtetni, hogy az utóbbi közel egy esztendő óta az egyébként atomizált magyar társadalomban megerősödtek a társadalmi szolidaritást elősegítő pártfüggetlen civil mozgalmak, ám a bíztató jelek ellenére még messze vannak ezek attól, hogy komolyabb nyomásgyakorló tényezőként lépjenek fel. Ennek okai között az is szerepel, hogy a többmilliós/gyakorlatilag a kettéosztott közvélemény felét képviselő/tömeget mozgósítani képes polgári körök,a Fidesz égisze alatt működtetett különféle álérdekvédelmi ,valamint a sokak szerint hozzájuk közelálló szélsőjobboldali csoportok jóval hatásosabban képesek a nép haragját meglovagolni, mint az éppenhogy csak kifejlődőben lévő társadalmi szervezetek vagy a szűkreszabott hatáskörrel bíró szakszervezetek. Sőt félő, hogy a megszorító csomag hosszabb távon is inkább az antidemokratikus radikális jobboldali szervezetek megerősödéséhez és nem a civil társadalom kialakulásához vezet. Ebben a társadalmi élet átpolitizáltsága éppúgy szerepet játszik,mint Orbán Viktor csapatának fekete-fehér(vagy pepita)társadalomszemlélete vagy a magyarországi baloldal szétforgácsoltsága. A 2006.áprilisi választásokon a Thürmer Gyula vezette Magyar Kommunista Munkáspárt 0,41 százalékos, a Vajnai Attila-féle Magyarországi Munkáspárt 2006 pedig még ennél is szerényebb eredményt ért el. Arról nem is beszélve, hogy a különféle egyéb marxista színezetű szervezetek is csupán értelmiségi csoportok szűkebb körére, de semmiképpen sem a társadalom döntő hányadára képesek hatni.

    Mindezek ellenére hosszabb távon kínálkozik esély arra, hogy a törvény biztosította keretek felhasználásával-civil fórumok demonstrációival, a háromoldalú érdekegyeztetés nyújtotta lehetőségek kihasználása révén vagy egyéb módon kialakuljon az öntudatosan politizáló közvélemény, amely az aktuálpolitikai egymásramutogatósdival szemben hatékony ellensúlyt képezhet az átpolitizált Magyarország prófétáival szemben.

B.Deák András