A KIÉGETT BALOLDAL

   Ismét támadásba lendült a legnagyobb ellenzéki párt: a Fidesz elnöke egy polgári körös jellegű előadáson arról beszélt, hogy mára már úgymond kiégett a hazai baloldal,azaz valamennyi szellemi és stratégiai tartalékait felélte, saját hatalmát minden eszközzel fenntartani iparkodik és nem képes az általa előidézett válságok kezelésére,szemben a megújult és tettrekész jobboldallal.Orbán Viktor és vezérkara jelenlegi kijelentése, a korábbi hírhedt beszédeihez hasonlóan,szintén hemzseg az álmunkásbarát demagóg szófordulatoktól.

  Ilyenkor szükségképpen vetődik fel az emberben a kérdés:számukra ki a baloldali és egyáltalán mit jelent számukra ez a fogalom?Nos,ezt bárki eldöntheti értelmezési stílusának, ízlésének megfelelően.Egyrészt jelentheti az MSZP-kabinetet,közelebbről Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kormányát.Ebben az esetben azonban a kifejezés nem helytálló:a jelenlegi kabinet, csakúgy, mint a legutóbbi két évtizedben bármelyiket nézzük is, mindennek nevezhető, csak baloldalinak nem.Legfeljebb abban az értelemben, hogy a rendszerváltó elit balszárnya.Olyan eszmeáramlat képviselője, amely tőkés keretek között valamilyen szociális államot szeretne-na persze csak papíron, miután a Tony Blair korábbi angol miniszterelnökhöz hasonlóan, baloldalinak címkézett neoliberális vadkapitalista rezsimet kíván kiépíteni, a szabad demokrata liberális körök hol aktívabb, hol lazább asszisztálása mellett.Ebben az esetben tehát a fideszes honatyák sajátos módon magyarázzák, mi a baloldal.

  Amennyiben nem teljesen erről lenne szó,akkor arra kell gondolnunk, hogy a jobboldal vezető erői lenézően és gőgösen nyilatkoznak magáról a baloldaliságról mint olyanról.Ezt a párt élharcosainak mindenkori nyári tusnádfürdői nyilatkozatai is alátámasztják, amikor is Orbán vagy Kövér a szigetvári hőshöz hasonló kirohanásokat intéznek az ellen a munkásmozgalom ellen, amely minden alkalmat megragadott a sajátosan értelmezett magyar nemzet elárulására.Ezen érthető Károlyi, Kun Béla, Rákosi éppúgy, mint a Kádár-rendszer vagy a szocialista kormányok.Következésképp: a legnagyobb ellenzéki párt és szélsőséges holdudvara nem tanult 1945-ből.Számukra az az újhorthysta kirekesztő(urambocsá:időnként zsidózó)hozzáállás a nyerő, amely az úri világot, a félévezredes változatlanságot, a társadalmi kasztok áthághatatlanságát és minden nem előkelő származású társadalmi csoportok lenézését tartotta természetesnek-arról nem is beszélve, hogy mind az akkori idők frontemberei, mind a jelenlegi jobboldal számára ismeretlen fogalom a demokratikus jogállam, a parlamentáris váltógazdálkodás intézményrendszere, így képtelenek elviselni, hogy 2002 óta nem ők vannak hatalmon.Ettől(is) agresszívvá válnak és szitokszóként mindenkit balosnak vagy hazaárulónak kiáltanak ki, aki bírálni merészeli őket vagy egyszerűen nem azonosul velük.

  Azonban ha már itt tartunk, emeljünk ki egyvalamit:a már többször is szemléltetett fogalomzavar fenntartásában is érdekeltté vált az ellenzéki jobboldal éppúgy, mint a kormányon lévő.A fogalom ugyan szitokszó, de az hol ezt jelenti, hol azt vagy amazt, a mindenkori adott helyzettől függően:ha a társadalom problémáiról van szó, "csak" a szocialista kormány a baloldali, ha azonban a határontúli magyarságról, akkor mindenki, beleértve a vörösöket,a liberálisokat vagy akár az egyetnemértő különutas jobboldaliakat is.Ha viszont társadalompolitikáról kell nyilatkozni-ja és a párt hatalmi ambícióiról-akkor máris jön a bolsevikokat meghazudtoló álmunkásbarát demagógia: a népszavazósdi, a szegény emberek, a szociális intézményrendszerek védelme, a kisemberek jövőképének javítása, a munkahelyteremtés, a neoliberális politika korlátozása és így tovább.Ugyanazok szájából, akik évekkel ezelőtt még panelproliztak és pökhendi módon kezelték az MSZP-bérenc szakszervezeteket.Mindez azt sugallja, hogy újfent álmunkásbarátságról van szó. A fogalomzavarral (is) az a céljuk, hogy továbbra is megosszák nemcsak a baloldalt, hanem magát a társadalmat is, olyan modell képét felfestve, ahol a démonian gonosz elitista-vadkapitalista MSZP(ilyenkor ez jelenti a baloldalt)áll szembe a jobboldallal, amelyet időnként polgári körös és árpádsávos próféták egyaránt az istenadta néppel azonosítanak, sajnálatos módon elég hatékonyan.De nemcsak ezért nincs szó semmilyen munkásokkal szimpatizáló mentalitásról:amiatt sem szabad nekik hinni, mivel a baloldal lefitymálásával éppenhogy a munkásmozgalomnak és a kisembereknek ártanak a legtöbbet.A létjogosultság tagadásával is, a fogalmak összemosásával is, illetve saját álbaloldali téziseikkel is.Mindezen közéleti cirkuszok azonban ma már természetesnek számítanak Magyarországon.Sajnos.

B.Deák András