Ki legyen a magyarhoni  államfő?

   Napok,sőt hetek óta megosztja az ország közvéleményét a köztársasági elnök lemondása,illetve az emögött álló fejlemények. A kérdést sokan sokféleképp értelmezték már,ki Schmitt Pál oldaláról,ki pedig az elnök ellenében.Sőt,a média a kérdést is abba az irányba iparkodott terelni,vajon az adott személy alkalmas-e vagy sem ezen szimbolikus pozíció betöltésére,nem pedig valós problémára mutatott rá. Akadtak elemzők-többek között az MKMP vezetése is-akik ugyan rámutattak a valódi problémára is-azazhogy a megélhetési problémák és a szegénység sokkal fontosabbak ennél-azonban ezt a konkrét kérdésről elterelő szándékkal. A teljesség kedvéért meg kell említenünk,hogy ultrajobboldali csoportok egy része a jelenlegi rendszerrel szemben a királyságban látja az alternatívát.

  Kezdjük a legelején azzal,hogy a kérdés már rég nem adott személyekről szól.A súlyos nemzetközi visszhangot is kiváltott szakdolgozati ügy csak a jéghegy csúcsa,itt elsősorban arról van szó,hogy időnként-sőt nem is túl ritkán- a néptől és a választói akarattól függetlenített politizálás visszafelé sülhet el. Természetesen a dologhoz hozzátartozik,hogy hazánkban és általában a rendszerváltó országokbana média nagyúr. Azt szed ízekre és vesz elő,akit csak akar és amikor csak lehetséges.  Ráadásul ma már azt tartják a negyedik hatalmi ágnak,amelynek rendkívüli a tudatformáló hatalma-azaz ha valakiknek, az istenadta népnek valamilyen témát odadobnak,akkor gondoskodnak is arról,hogy a téma az téma legyen. Emellett tudjuk azt is,hogy az ellenzéknek az a dolga,hogy a mi nem tetszik, amivel nem ért egyet,azt bírálja-persze nyugati országokban konszenzus például konstruktív bizalmatlanság,új államfő vagy kormányfő kijelölése esetén szokott volt lenn,magyarhonban azonban a konszenzus  még hasonló értékeket valló irányzatok között is elég nehezen teremtetik.

  Emellett szinte akármely közéleti szereplőnek ki lehet teregetni a szennyesét,vélt vagy valós viselt dolgairól témát nyitni. Sajnos ez szintén belefér a hazai bulvármonopóliumos közéletbe-azonban az már kevésbé,ha emellett a stílus rátarti is. Miután hazánkban vagy ezer éven keresztül úrhatnám dzsentri világ volt hatalmon,nehéz elképzelni,hogy magyarhon nyugati parlamentáris receptek alapján működjék- a nagyságos, tekintetes és méltóságos urak,kegyelmes urak gondoskodtak is arról,hogy se a nyugati polgári demokratikus minta,se pedig a néphatalom ne érvényesülhessen. Így ez a hagyomány, a jenkis fogyasztói gőggel ötvözve a nempolitizáló emberekből is erős nemtetszést válthat ki. Vissza is kanyarodtunk ezzel ahhoz,hogy mindenki maga dönti el, vajon a bulvárvilágnak hisz-e vagy a józan észérveknek vagy a makacs tényeknek-azonban maga az,hogy egyáltalán van mibe belekötni, már probléma.Nap mint nap szinte mást se hallani,mint ilyen meg olyan botrányokat,korrupciós ügyeket különösen olyan közéleti vagy médiaszereplőkről,akik úttörő szerepet vállaltak a hivalkodásban és az úri rongyrázásban,abban,hogy magukat különbek,jobbnak,mindenki felett állónak tartották. Mert napjainkban istenként viselkedni,felvágni meg nagyzolni divat,sőt nem egy helyen íratlan szabály. Ilyen légkörben sokaknak visszatetsző lehet nem midne ok nélkül,hogy akinek hatalma, pénze stb. van,az bármit megtehet,másképp nézve:ebben az országban akármi előfordulhat-ha azonban ugyanezt a rongyosok, a koszos prolik követik el,az halálos bűn-kérem tisztelettel, ezt hívják kettős mércének.

  A másik legnagyobb probléma épp ebben rejlik-azaz a népet, az istenadta népet, a koszos melósokat senki nem kérdezi meg,annak véleményét és akaratát vagy mellőzik, vagy bulvármódra szépen elterelik. Mint tudjuk,államfőt nem a nép választ,hanem a parlamenti pártok. Ez sem véletlenül oldatott meg úgy,ahogy. A rendszerváltó elit retteg a néphatalomtól,így a közvetlen elnökválasztástól is,mint ördög a tömjéntől. Részint a szentkoronás alkotmány,részint a 2012 előtti hivatkozott volt ugyan a népszuverenitásra,meg a közvetlen demokráciára,azonban itt inkább az oligarchikus hatalomgyakorlás van egyeduralmon.Ne az istenadta nép döntsön. Majd mi azt eldöntjük-tréfákat félretéve,a szentkoronás monarchikus hatalomgyakorlásnak az a tényező is kedvez,amikor a kevesek,beavatottak,arra hivatottak stb.-jelen esetben a parlament-dönt az állam első emberéről-a királyság szellemisége tudniillik végig a szentkoronatanon,a kevesek hatalmán meg azon alault, hogy a király szent és sérthetetlen,isteni eredetű hatalommal bír. Majd a mindenható honatyák odafenn eldöntik, ki legyen a magyar elnök,ebbe a nép ne szóljon bele. Ráadásul a lóláb is kilógott,amikor a legnagyobb ellenzéki párt a jobboldali Sólyom László újbóli jelölését javasolja-a korábbi köztársasági elnökről tudott volt,hogy a szakszervezetek,dolgozói és civil érdekképviseletek parlamentbe emelését és a második kamarát is ellenezte,a klasszikus nyugati alkotmányokra is hivatkozva,minthogy a parlamentarizmus pártokra és nem pedig civil szférára épül. A szocialisták is éppúgy a nagyurak képviselői,akárcsak a jelenlegi dzsentrikormány. Arról nem is beszélve,hogy a címhez,titulusokhoz ragaszkodás szintén a régi úrhatnám világ hagyatéka-azaz a közéletben nem abban gondolkodnak,hogy mindenki ember-azaz az egyenlőség gondolatától is viszolyognak-,hanem abban, ki milyen jogcímen követelje meg a tiszteletet önmaga számára. Annak a gyakorlati életben abszolút semmi jelentősége,hogy valaki doktor vagy sem-az úri cafrangokhoz szokott magyar jobboldal azonban enélkül olyan,mint körítés hús nélkül,hal víz nélkül.

 A közvetlen elnökválaztás a melósemberek számára kedvezőbb lenne,tudniillik a választói akaratra hivatkozó küldetéstudatos államfő a népre hivatkozva vétózhatna meg dolgozóellenes és egyéb, a pórnépet sújtó rendelkezést. Ebben azonban a rendszerváltó elit tökéletesen ellenérdekelt,így nemcsak ennek napirendről levételével iparkodik hatalmát erősíteni,hanem a bulvármédia segítségével is,amely tesz arról, hogy büszke,öntudatos civil szervezet és demokratikus közvélemény ne jöhessen létre.

B.Deák András