MONDJUNK NEMET A ZAVARGÁSOKRA

   Mint tudjuk,két esztendővel ezelőtt robbantak ki a hírhedt zavargások a fővárosban azt követően, hogy nyilvánosságra került a miniszterelnök balatonöszödi beszéde.Azóta a közéleti légkör változatlanul feszült maradt,amiért nem csupán a jelenlegi kormányt, hanem a mostani szélsőségesen konzervatív ellenzéket,sőt az egész rendszerváltó csapatot is súlyos felelősség terheli.

   Külön is ki kell emelnünk az utóbbi szempontot.Abba talán ne menjünk bele, hogy mi lett volna,ha nem történik rendszerváltás Magyarországon és a volt szocialista táborban.Utólag kár azon is okoskodni, hogy ha már bekövetkezett a fordulat, hogyan kellett volna másképp csinálni.Ellenben azon érdemes lenne mindenkinek,így mindenható honatyáinknak is elgondolkozni,mi okozhatta mindezt és vajon mi lehetne erre a megoldás.Természetesen erre is lehet számtalan verziót felvonultatni, a pártpolitikai megközelítésektől, az egymásramutogatástól kezdve a demokráciásdin át a komoly társadalomkritikai megközelítésekig bezárólag,ám ez nem tartozik eme tanulmányhoz.Az ellenben sokkal inkább, hogy vajon milyen kihívások előtt áll a hazai baloldal az ilyen és ehhez hasonló esetekben.Mindenekelőtt tisztázni kellene, hogy egyáltalán mit nevezzünk baloldalnak ma hazánkban.Méghozzá sűrgős jelleggel, hiszen egyfelől nálunk a bal-és jobboldaliság fogalma különösen Orbánék álmunkásbarát próféciája,illetve a jelenlegi kabinet álbaloldali-álszocialista politikája miatt enyhén fogalmazva is összemosódott:a Fidesz és az általa a palackból kiengedett nemzeti radikális-árpádsávos szellemiség lovagjai erőteljesen baloldaliaskodó húrokat penget felemás módon.Egyfelől kommunistázó-magyarkodó retorikájuk részben a nyilas rémuralmat, részben a dzsentrivilágra támaszkodó úri Magyarország idejét idézik, ahol a dolgozó ember vagy a földműves éppúgy lenézett megvetett prolinak számított, mint a nemesi oklevéllel nem rendelkező iparosok vagy bankárok és ahol mindenféle demokratizálási-modernizációs kísérlet bolsevista felforgató eszmének minősült.Másfelől ugyanazon jobb-és szélsőjobboldal szinte minden vörös gondolkodót meghazudtolva támadja időnként magát a rendszert is-mint például gyakran Orbán próféta hívei Tusnádfürdőn-, nemcsak a jelenlegi kormányt a 3 millió főre duzzadt szegénységért, a kisemberek kiszolgáltatottságáért.És sajnos tegyük hozzá,nem is ok nélkül.Tudjuk, hogy már 1995-ben(!)a Bokros-csomag világossá tette:az MSZP blairista-félszocdem párt,amely vadkapitalista-neoliberális és nem szocialista politikát kíván folytatni.Ez először a tandíj bevezetésében, a privatizáció lefolytatásában nyilvánult meg,majd a Medgyessy-illetve Gyurcsány-kormány óta a multinacionális tőke pórázról való elengedésében.A hétköznapi életben pedig abban, hogy a kisemberek az állandó áremelkedésnek, a munkahelyi bizonytalanságnak egyre kiszolgáltatottabbá váltak, sok fiatal pedig családalapítást sem vállal a bankoktól történő függés és egyéb okok miatt.És így tovább.Egyfelől igaz, hogy a ma már tömegessé és fegyelmezetté, szervezetté váló szélsőséges csoportok könnyen szerveződhettek annak nyomán, hogy 2002-től a polgári kabinet a kommunizmus nemlétező rémével operált és számos társadalmi szervezetet hozott létre a tömegek behálózására(a MIÉP-vel való kooperációról a média terén nem is beszélve).Másrészt olajat öntött a tűzre a kormány antiszociális-szélsőségesen liberális megszorítósdija, amely rengeteg embert a Fidesz vagy a fasisztoid mozgalmak oldálára állított.Az pedig a hab a tortán, hogy számos szélsőséges kereszteslovag hirdeti: ma olyan nincs, hogy baloldal vagy jobboldal.Éppen ez az.Ma a baloldal tehetetlen.Ráadásul a Charta mozgalma, amely eredetileg helyes és előremutató célkitűzést tartalmaz, illetve vállal fel,kissé nehezen vállalható, miután az a kormány vállal benne vezető szerepet, amely részben felelőssé tehető a kialakult helyzetért.

Mi ilyenkor a teendő?Egyszerű:baloldalinak, azaz rendszerkritikusnak maradni, el kell utasítani a tőkés rendszer bármilyen formáját, lettlégyen annak kormánya szélsőkonzervatív vagy neoliberális, bármilyen.El kell határolódni ezen szisztéma minden megnyilvánulásától, így az árpádsávos kukaborogató randalírozó csoportoktól is.Sajnálatos módon ma van Thürmer-Vajnai szembenállás.Van törésvonal a politikusok és a mindenbe belefáradt kisemberek között.Van a politikai eliten belül is-lásd kétpártrendszer.És van a kisemberek között is számos szakadék.Főként ezutóbbiak áthidalására, a kisközösségek pártpolitikamentes módon történő támogatására, az érdekképviseletiség továbbfejlesztésére(esetleg a népszavazások tartalommal való megtöltésére) lenne szükség.Ugyanilyen súllyal esik latba, hogy emiatt nem szabad bedőlnünk semmilyen álmunkásbarát-álszocialista szlogennek bedőlnünk:szinte minden politikai áramlat ezt iparkodik meglovagolni.Mondjunk nemet mindenfajta erőszakos, a dolgozók érdekeit egyáltalán nem képviselő megoldásra.A társadalom békét és nyugalmat, kiszámítható jövőt szeretne.

B.Deák András