Lassan évszázada lesz annak,hogy 1920.június 4.-én Franciahonban az ellenforradalmi rendszer/!/diplomatái aláírták azt a békediktátumot,amelyet maga Lenin is igazságtalannak, rabló és imperialista békének nevezett. Azóta 92 esztendő telt el,a történelmi esemény és annak háttere megítélése azonban egy jottányit sem változott. Mindmáig mindenért a baloldalt hibáztatják-teljesen igazságtalanul,azonban a jobboldal logikáját ismerve sajnos érthető módon:Trianonnal nemcsak az elnyomó uralkodó osztály politikájáról semmit sem tehető magyarság millió kerültek idegen elnyomók fennhatósága alá,hanem az ezeréves szentkoronás dicső magyar impérium is megszűnt-amit a hazai labancos szemléletű magyar uralkodó osztályok sokkal nagyobb veszteségnek tartottak,mint saját népéért való aggódást. És tegyük hozzá,amit a magyar nagyságos urak,tekintetes és méltóságos stb. urak Mohács óta is csak osztrák szuronyok segítségével,saját pórnépük elárulásával tudtak fenntartani.Hogy Lenin ezt imperialista békének nevezte,értelmezhetjük egyfelől úgy,mint tőkés hatalmak és koronás fők emberek millióit feláldozó magánakciója,kardcsörtető területszerző politikája,másrészt úgy,mint a szentkoronás dzsentroid labancos magyar imperializmus következménye. Hogy ezutóbbi miért? Ez a kis írás erről szól.

 

 

 

 

     Mint említettem volt,Trianonnal eltűnt az ezeréves magyar birodalmiság,amely Habsburg szövetséggel tartatott fenn. Ennél fogva mindenki,aki a magyar dzsentrikhez nem tartozott vagy szembenállt azok egyeduralmárkodó pökhendi viselkedésével,pórokat és nem urakat lenéző mentalitásával,végig ellenségnek számított. Ennélfogva a liberális értelmiségi is ellenség volt.  Ő miért? Mert nemzetidegennek számíttatik a kutyabőrös uraságok szemében. Nemzetidegen,mert a liberális nem akart egyebet,mint a földesurak elnyomó monopóliumának,őseik jussán való korlátlan hatalmának megbontását. A liberálisok se cimboráltak a pórnéppel,sőt.  Nekik is éppúgy megvolt a maguk baráti köre,mint a nemesi oklevéllel bíróknak,csak éppen másfajta kirekesztő kasztosodott rétegből. De már ez is soknak számított.  Tudniillik a Dózsa máglyahalálát követően megalkotott 1514-es Hármaskönyv is tudatosan,egyértelműen jelezte: a magyar Szent Korona,mai szóval a magyar társadalom örökkön örökké olyan, amilyen. A paraszt az maradjon paraszt és egész életét élje le ott hiábavaló gürcöléssel,robotolással,hív urának való engedelemmel,ahova született.  Az urak hatalma és birtoka maradjon csorbíthatatlan módon változatlan,övék legyen kizárólagos jog a hatalom birtoklására úgy a királyi udvarban,mint a vármegyékben és ez az állapot szentírásos módon változatlan maradjon az idők végezetéig. Magyarán kifejezve: az úri társadalom,amelyhez hasonló csak a lengyel modell és a cárizmus volt,tudatosan modernizálhatatlannak lett kiépítve,minden kihívás és változás elutasításán,az attól való elzárkózáson alapult.

 

 

 

    Továbbá a dzsentroid magyar imperializmus második alapillérének számított az ország területi integritása. Az igaz,hogy se hazánk,se kollektíve a Monarchia nem tudott gyarmatokat szerezni,szemben nemcsak a britekkel,amerikaiakkal,franciákkal,hanem  a szintén félfeudális-dzsentroid német császári hatalommal is,azonban a szentkoronás-szentistváni magyar birodalomra,és arra,hogy mekkora területet nyomhat el éppúgy,mint a hatalmas orosz cár,a hazai úri társadalom végtelenül büszke és rátarti volt.  Erre a célra kész volt elárulni lenézett népét,így érthető,hogy mind Rákóczi fejedelmet,mind Kossuthot is 1849-ben is és '67-ben készségesen árulta el-de nemcsak az említett történelmi jelességeket,hanem a népet és a magyar haladást is. Így ebből adódóan,nemcsak a tőkés imperializmust kiszolgáló liberálisokat,hanem minden haladó mozgalmat is ellenségnek tekintett a magyar uraság,nemegyszer okot adva Kossuthnak is a támadásra-gondoljunk a kiegyezés utáni önkormányzati képviseleti egyeduralomra, a virilizmusra,amely ha nem is nemesi alapon kezelte a választókat,azonban gyakorlatilag az ő érdekeit szolgálta azzal,hogy a legtöbebt adózókat automatikusan beemelte a döntéshozó testületbe-még ha hozzávesszük,hogy nem nemesi hatalmas vagyonnal bíró nagytőkés is belefért a körbe, a lényegen már csak azért se változtat a dolog,mert a családfájára büszke magyar imperialista lenézte a felkapaszkodottnak tartott,üzleti érzékkel bíró vagyonos imperialistát. A lényeg azonban ez volt: a hatalmi kiváltságon egy jottányit se változtassunk.

 

 

   Trianon szempontjából azonban a legsarkalatosabb kérdés volt a dzsentroid imperializmus magyarkodó politikája. Nemesnek lenni és a szentkoronához tartozni,ebben az országban élni egyúttal azt is jelentette,hogy magyar csak és kizárólag az lehet,aki itt él,itt nemes. Ha pedig valaki a szentkorona része,az igenis magyar,akár teszik az neki,akár nem, és igenis hogy a magyarnak van jussa itt dirigálni. A modern gondolkodó a nemzetiségi kérdést úgy oldotta volna meg,hogy lehessen első és második nyelvet tanulni,számaránynak megfelelően képviseltessék a nemzetiségi az adott területen biztosítva a nyelvi kultúrális és egyéb kollektív autonómiát-ahogy a hibáiból tanuló Kossuth és később Jászi Oszkár a nyelvi kantonos koncepciójával is hangoztatta. Nem,ilyesmiről szó se volt-az adódó nehézségeket úri módon, a monopólium, a rang és tekintély szentháromságával iparkodtak elintézni,a könnyebbik úton. Apponyi Albert későbbi trianoni delegációvezető élenjárt a nemzetiségi iskolákbani kötelező magyaroktatás szorgalmazásával éppúgy,mint az agrárszocialista mozgalmak és a munkásmozgalom iránti megnemértő hozzáállásával-állítólag sem ő,sem Ferenc József nem értette,miért kíván egy melós sztrájkolni vagy akárcsak társadalmi kérdésekkel kapcsolatban is szakszervezetekbe tömörülni. Ahhoz viszont értettek,hogy háborúzzanak a szomszédokkal, népüket az irántuk való gondolkodás nélküli feltétlen lojalitásra nevelve. A népekbe beleverték,hogy ha kell,milliók haljanak meg a császáért meg a királyért,az emberségben és az emberi jogok kimérésében azonban igen szűkmarkúak voltak. Jellemző,hogy a monarchiabeli uralkodó osztályok a szintén pökhendi és népét semmire se tartó,attól azonban katonás fegyelmet követelő Vilmos császárral való barátsággal meg a katonai parádékkal voltak elfoglalva,nem azzal,hogy birodalmukat felvirágoztassák. Mivel a magyar királyság is egy birodalom volt, a birodalmi logika, főleg ha dzsentri logikával párosul,összeférhetetlen a demokráciával.  Ettől a fogalomtól végig irtóztak is hazai nagyságos uraink. Az ő szemléletmódjuk nagyjából úgy nézett ki,hogy ugye adott az általuk ezer éve uralt szent impérium,ahol ők az urak és parancsolók,ha meg ezt kétségbevonnák,itt a háttérben a felséges császár, az osztrák sógor és a német császár,ha baj van. Vagyoni alapon egészen le a kis falvakig szintén ők az atyaistenek mindenhol,így megszabhatják, mit tehet a büdös pórnép és mi a kötelessége,megszabhatják,hogy itt azt a nyelvet beszélje mindneki,amit a nagyurak. A napjainkban sztárolt Tisza István emellett arról is hírhedtté vált,hogy nemcsak a pórnép vagy a nemzetiségek,hanem a nők felé kiterjesztendő választójognak is makacs ellensége volt. Száz szónak is egy vége van: az úri Magyarországon aki nem a hatalmi körökbe tartozott, nem számított embernek.

 

 

   Ez azonban máig tartó érvénnyel megbosszulta önmagát. A magyar dzsentroid imperializmus kitermelte a román, szerb, cseh stb. magyarellenes nacionalizmust,amelynek logikája ugyanaz, fordított előjellel. Másfelől a hazai nemzetiségiek is köszönték szépen,de nem a magyar szentkoronás birodalomba ,hanem saját nyelvük használatát biztosító helyekre kívántak integrálódni: a román nemzetiségi Romániába, a szerb Jugoszláviába és így tovább. Ez józan paraszti logikával érthető is, tudniillik ki szeret olyan helyen élni,ahol saját egyéni és kollektív tudatával nem rendelkezhet,helyette a hatalom és az erő jogán más írja elő neki,minek vallja magát.  Másrészt pedig az ország szétesése nyomán jöttek a forradalmak-amelyeket azonban semmilyen összeesküvők, szabadkőműves vagy egyéb felbujtók nem robbantottak ki-azokat az úri társadalom kárvallottai robbantották ki. Jött a vörös gróf,majd a proletárdiktatúra,ahol hazánk történelmében először, nemzetközileg pedig az 1871-es párizsi kommünt és az 1917-es orosz forradalmakat követően a dolgozó nép és a lenézett pórnép kezébe vehette a hatalmát-hogy az ezeréves szép úri világ egy csapásra eltűnjék,azt azonban a dzsentrik és a nemzetközi tőkés imperilaizmus nem tűrhette-ezek szövetsége aztán el is tiporta a rövid életű munkáshatalmat-azt a hatalmat,amely a nemzetiségi kérdést és hazán területi épségét is védelmezni,rendezni kívánta. A nyeregbe került horthysta ellenforradalom ott folytatta,ahol 1918. október 31.-én a népharag miatt abbahagyta,sőt még bosszúszomjasabb és agresszívebb lett. A nyeregbe került keresztény-nemzeti kurzus hazánk tragédiájáért sajátos logikája alapján saját egyeduralmárkodása nyomán magára haragított ellenségeit,azaz az összes nem nemesi réteget tette felelőssé,máig se gondolván arra,hogy Trianon-amit 1868-ban Kossuth is megjósolt-saját önzésének és kíméletlen hatalomvágyának lett a  következménye.

 

  A hazai jobboldal máig ezen ezeréves reflexek alapján működik és mindenkit ellenségének tart,de főleg a baloldalt,amely hazánk haladásért és felzárkóztatásáért szállt síkra mindvégig-ahelyett,hogy elkövetett hibáiért bocsánatot kérne és legalább a népek békéje, a múlt lezárása mellett tenne hitet.

 

 

B.Deák András