1956 BALOLDALI ÉRTÉKE

    Honatyáink a rendszerváltozás óta évről-évre megemlékeznek az 1956.október 23.-i eseményekről.Azt azonban kevesen tudják,sőt talán nem is igazán akarják tudni,mi is volt a célja a hol ellenforradalomnak,hol pedig épp ellenkezőleg:forradalomnak vagy népfelkelésnek nevezett történelmi fejleményeknek.

    Induljunk ki abból,hogy az eseményeket részben baloldali értelmiségiek,részben a szegényparasztok,illetve maguk a dolgozók,tehát a szocialista rendszer legerősebb tartóoszlopai indították.Ezt az is bizonyítja,hogy 1956 hőse,Nagy Imre már a Sztálin halálát követő hónapokban kormányra jutott és ebben a minőségében iparkodott reformálni a pártállamot.Ennek megvolt a nemzetközi háttere is,tudniillik a Kreml ura az a Nyikita Szergejevics Hruscsov lett,aki külföldi követőivel együtt a pártállam fenntartása mellett az egyszemélyi diktatúrát a kollektív vezetéssel váltotta fel.Így került sor többek között Magyarországon is a pártfőtitkári és a kormányfői posztok szétválasztására,illetve a reformer és a sztálinista irányzatok-mint később láthatjuk,rövidtávú-együttműködésére.Magyarán:mind a szovjet vezetés,mind a munkások és a parasztok valamilyen másfajta szocializmust szerettek volna.Nagy Imre első minisztersége alatt azt is lehetővé tette,hogy az erőszakos téeszesítéssel elégedetlen főldművelők kiléphessenek a termelőszövetkezetből.1955-ben azonban megindult a visszarendeződés Magyarországon,és újból a Rákosi vezette hatalmi irányzat került nyeregbe,amely a személyi kultuszra építő politizálást,a nehézipar egyoldalú fejlesztésére épülő gazdaságpolitikát és az erőszakos kollektivizálást épp ott folytatta,ahol 1953 nyarán volt kénytelen abbahagyni.Az októberi eseményeket pontosan ez (is)robbantotta ki.A szegényparasztok,zsellérek és az agrárproletárok örültek az 1944-45-ös földosztásnak,sőt magának a termelőszövetkezeti mozgalomnak is:napjainkban készült egy tanulmány,amely 50 évvel az események után is a természetesen új alapokra helyezett agrárszövetkezeti megoldást javasolja hazánk mezőgazdasága számára.A dolgozók is támogatták azt a rendszert,amely kivette a gyárakat a tőkések kezéből,és a dolgozók tulajdonába adta.Ennek a törekvésnek volt a jelszava a "Tied  a gyár,magadnak építed"szlogen is többek között. A haladó értelmiségi körök pedig azért váltak a népi demokratikus,majd  a szocialista rendszer híveivé,mivel eltűnt az az úri világ,amely nemcsak a prolikat és a pórokat,hanem a szellemi munkásokat is lenézte.Részben a sztálinista pártállam beidegződései is érthetőek:az évszázadokon keresztül kizsákmányolt és emberszámba se vett pórok törleszteni akarták a kölcsönt és revansot vettek a dzsentri-nagybirtokos,nagypolgári rétegek rovására az őket ért sérelemért.Demokratikus hagyományokkal nem rendelkező félfeudális tekintélyelvi múltja miatt Magyarország nem is termelhetett ki toleráns vezető réteget az eddig elnyomott néprétegek köréből.A rákosista-sztálinista diktatúra jogos sérelmei azonban onnantól kezdve visszafelé sültek el,amikor a párton vagy a baloldali blokkon belül is ellenséget kerestek.A nép nem ezt akarta.A nép,azaz:az egyszerű emberek,a dolgozók,a zsellérek,agrárproletárok,szegényparasztok és a szocializmusban gondolkodó értelmiség szocializmust szeretett volna,de nem ilyet.

    1956 október 23.-a emiatt robbant ki.Ami az utána következő néhány napban történt,az nagyjából pontos képet fest a szocializmus híveinek valós igényeiről.Az a Nagy Imre került újból hatalomra,aki a valódi,szó szerint értelmezendő -úgy fejezték ki akkoriban:emberarcú szocializmus modelljét képviselte.A politikai életben a szocialista többpártrendszer valósult meg:a kormányt már nem kizárólag a Rákosi-klikk vezette Magyar Dolgozók Pártja,hanem az egykori antifasiszta koalíció balszárnya,az 1946 márciusában alakult Baloldali Blokk egykori pártja,és pedig a Petőfi Párt/volt népi balosok/,részint baloldali szociáldemokraták,részint a kommunista párt reformerei irányították.Így lett Nagy Imre munkatársa Lukács György marxista filozófus és Bibó István könyvtáros,a Nemzeti Parasztpárt híve.Alulról pedig kibontakozott a dolgozók önszerveződési akciója:sorra alakultak meg a gyárak életét irányító munkástanácsok,amelyben a dolgozók saját kezükbe vehették a hatalmat,éppúgy,mint 1944-45 folyamán,az újjáépítési munkálatok alatt.A vidék lakói is dönthettek arról,maradnak-e tsz-tagok vagy sem.Amennyiben a történelmi események másfajta fordulatot vetnek,hosszabb távon is reális eséllyel léphetett volna át a XXI.századba a nevezhetjük így:többpárti szocialista modell.Ezt az állítást azzal indokolhatjuk,hogy ez alatt a rövidke idő alatt az igazi,valódi értelemben vett szocialista koncepció alapjait rakták le,amely a társadalom széles tömegét képviselte:a különböző baloldali irányzatok hatalmát és politikai akaratképzési lehetőségét éppúgy biztosította,mint az agrár és ipari jellegű civil szféra,közelebbről a parasztság és a dolgozók önszerveződését.Lenin tanítása voltaképpen erről szólt,nem pedig az egypárti diktatúráról vagy a néppel szembeni brutális fellépésről.

    A nemzetközi események azonban nem ezen irányba vitték az eseményeket.A szovjet vezetésnek már ez is sok volt,hát még a horthysta-szélsőjobboldali irányzatok és Mindszenty fellépése.Az 1956 novemberében kormányra került Kádár János-a Szovjetunió elvárásainak megfelelően azt az irányzatot képviselte,amely reformálta is a rendszert meg nem is.A munkástanácsokat rövid távon életben tartotta,feltéve,hogy azok sem tanusítanak renitens magatartást.Ám a hatvanas évektől azokat is beolvasztotta a szakszervezetek üzemi bizottságába,arról nem is beszélve,hogy a szakszervezetek sem autonóm intézmények,hanem az MSZMP által szintén felügyelt szervezetek voltak.Kisebb-nagyobb ifjúsági-szabadidős szervezetek léteztek a hatvanas-hetvenes és nyolcvanas esztendőkben,ám azok sem mozdíthatták el semmilyen reform irányába a pártállamot.Ugyanez mondható el a Hazafias Népfrontról is.A parasztságnak meg kellett maradnia a kollektív tulajdon keretei között,de iparkodtak ezen osztályt kedvezményekkel maradásra bírni.Kivételt mindezen tendenciák alól talán csak a nemzetiségi politika képez:több általános és középfokú oktatási intézményben folyt szerb,horvát,szlovén,német,román stb.oktatás,illetve a Magyar Televízióban nemzetiségi műsorokat is vetítettek.Ugyanakkor,amikor Romániában a magyar nemzetiségűeket minden eszközzel korlátozni iparkodtak szocialista rendszer címszó alatt.

    Egy a lényeg:a természetesen egypárti alapon működő Kádár-rendszer félmegoldásokkal kísérletezett,és nem demokratizálta,csupán liberalizálta a pártállamot.Ennek köszönhető az is,hogy az 1968-as gazdasági reformot követően új vezető vagyonosodó réteg alakult ki jobbára tsz-vagy gyári vezetőkből.Miután a fennálló állapotokon nem lehetett baloldali irányban sem változtatni,egy sor probléma kibeszéletlen maradt a társadalom számára.Sem 1956-ról,sem a háború előtti dolgokról nem volt ildomos beszélni.Érthető ezek után,hogy rendszerváltó kereszteslovagjaink számára a félig-meddig reformált-tatarozott sztálinista pártállam egyenlővé vált a szocializmussal.Úgy nevezik ma is sokan az 1949-89 közötti időszakot,hogy a létező szocializmus,azt a hamis illúziót keltve,hogy más megoldásnak nincs is létjogosultsága.Így váltak az októberi események másodvonalbeli,zavarosban halászó figurái,mint Mindszenty József hercegprímás vagy néhány szélsőjobboldali szereplő 1956 hősévé.Nemzeti radikális prófétáink csak annyit hajlandóak látni szemellenzős módon,hogy a szóbanforgó csoportok szent háborút folytattak,és egyesek hősi halált is haltak a gyakran lezsidózott kommunista hóhérok diktatúrája ellen.Figyelmen kívűl hagyva azt,hogy az ő diktatúrájuk:a náci népírtás,a háborús mészárlás, a nyilasterror,az úri világ vagy a napjainkban szentté avatandó Minszenty bíboros apostoli királysága nem kellett a népnek.Köszönték szépen,ebből nem kértek.A média által sikeresen manipulált,agymosott közéletben azonban pont az ilyen formátumú történelmi szereplőkből lesznek sztárok.

    Holott Nagy Imre és a munkástanácsok üzenete ma sem veszített aktualitásából,sőt.Az igazi szocializmusnak épp a mai viszonyok között lenne létjogosultsága,amikor az országban nincs igazán civil szféra,csak a két nagy párt acsarkodása befolyásolja hazánk mindennapi életét.Érdekvédelmi szervek,civil mozgalmak vannak ugyan,ám ezek még igen gyengék,lévén,hogy a muntinacionális tőke és hazai kiszolgálóik által uralt világunkban a dolgozó örülhet,ha munkához jut,saját sorsán vajmi keveset tud változtatni.Aktuálpolitikai kérdésekkel terhelt,létbizonytalan világban élünk,ahol a mindennapi megélhetés,a magánélet és az önmegvalósítás egyaránt súlyos problémát jelent:a jövő baloldali nemzedékének ezt a kérdést kell meglovagolnia és felvállalnia.1956 mai örököseinek ez a legfontosabb feladata.

B.Deák András