Példaképem a vörös gróf

   Az életében is sokat támadott haladó beállítottságú magyar államférfi,hazánk első köztársasági elnöke napjainkban újból éles jobboldali támadások kereszttüzébe került. A rendszerváltást követően előtérbe került ultrakonzervatív jobboldal és a szélsőjobboldal egyaránt hazaárulónak, a történelmi Magyarország egyik hóhérának titulálta gróf Károlyi Mihályt,aki anno 1919 tavaszán az előkelőségek közül egyedülálló módon,kálkápolnai birtokait is szétosztotta az agrárproletárok között. Ez végleg vörös posztóvá tette a feudális arisztokrácia és a hatalmához makacsul ragaszkodó dzsentroid kiskirályok szemében. Az egyik legnagyobb földbirtokos családból származó gróf a proletárdiktatúrának is felajánlotta szolgálatait,majd a negyedszázados emigráció idején nemcsak a nemzetközi pártokkal,hanem a haladó közvéleménnyel is szoros kapcsolatot iparkodott tartani. Nem csoda,ha a rendszerváltó jobboldal őt is célba vette.

  Amiért hazánk első köztársasági elnöke,pontosabban az 1918. november 16.-án kikiáltott Magyar Népköztársaság kormányfője,majd 1919 januárjátó márciusig első embere,diplomáciai feladatokat is ellátott.Többek között tárgyalt az antantmisszió kérlelhetetlen vezetőivel a vesztes háború következményeinek mérséklése érdekében,vezérkarával pedig iparkodott a legfontosabb társadalmi és politikai problémákat baloldali szellemben orvosolni-az általa is vezetett Nemzeti Tanács,amely egyszerre volt törvényhozó és végrehajtó szerv,amolyan  kormány és parlament is egyben,sorra meghozta úgynevezett néptörvényeit,amelyek történelmünkben talán először,az eddig lenézett prolikat és agrárszegénységet is a nagyurakkal egyenlővé tette. Hogy hazánk területi épsége ne sérüljék, Jászi Oszkárral egyetemben olyan nemzetiségi alapú kantonokat,azaz közigazgatási területeket kívántak létrehozni,mint amilyen Svájcban már évszázadok óta hatékonyan működött volt.A proletárdiktatúra kikiáltását megelőzően inkább a szociáldemokraták centrista szárnyának véleményét osztotta,ám ennek ellenére már a tanácskormány idején felajánlotta szolgálatait a Kun Béla és Szamuely Tibor vezette munkáshatalomnak,korábbi társaitól pedig-Pattantyús Ábrahám Dezsó,Batthyány Tivadar,akik a munkáshatalom szükségességét nem tudták megérteni-addigra már eltávolodott. A hosszú emigrációt követően hazatért, a szociáldemokraták újból államfőnek jelölték,majd 1947-49 között ismét diplomáciai feladatokat látott el-Rákosiék személyi kultuszát azonban elutasította és visszatért franciaországi emigrációjába,ahol 1955-ben 80 évesen hunyt el.

  Hogy a jelenlegi dzsentroid keresztény-nemzeti kurzus modernizált korszakában szalonképtelenné vált,abban a modernizálódni képtelen hazai jobboldal ellenségdiskurzusa,az alsóbb néprétegeket lenéző antidemokratikus érzülete játssza a legjelentősebb szerepet. Ahogy annakidején Erich Luddendorff német tábornok,Hindenburg későbbi német államfő és a hírhedt Vilmos császár,majd Horthy,Gömbös és a hazai szélsőjobbolal,úgy napjainkban a mérsékeltebb jobboldaltól a fasisztákig bezárólag minden irányzat ellenséget kíván keresni saját hibáinak másra hárításához. Ennek megfelelően a jobboldal a vörös grófot és harcostársait vádolja az ország szétesésével,holott a nemzetiségi nacionalizmus és azok ellenséges érzülete az úri Magyarország magyarosító törekvéseinek és a nem nemesi rétegekkel szembeni megvető gőgjének,nem pedig másnak az eredménye Arról nem is beszélve,hogy a hazai külpolitika,amely nem volt független Ferenc József és egyéb koronás jómadarak/német császárok,cárok stb./ imperialista terjeszkedő politikájától,egyenesen vezetett a németbarát háborús külpolitikától-ahogy anno 1868-ban Kossuth is megjósolta,a forradalom és szabadságharc elárulása a történelmi Magyarország számára ássa meg a sírt.

    De a hazai jobboldal másból se tanult: a dzsentroid kereszteslovagok képtelenek megbocsátani,hogy 45 esztendőn keresztül a lenézett pórnép és nem a történelmi családjára vagy a nagyzási hóbortjára gőgös úri politizálás volt hatalmon,ennek megfelelően hibáikat is képtelenek belátni,társadalmi békét nem hirdetnek, a múltat nem hajlandók lezárni. Az ellenségeskedés,a régi jobboldali minták folytatása azonban annál inkább meghatározza a hazai közélet mindennapjait-ennek megfelelően a dzsentrivilágot mára visszaállították,hazánk alkotmányába visszatért a szentkoronaeszme,a hagyományos uralkodó osztályok kizárólagos hatalmát hirdető és konzerváló mentalitás,a mindenkivel szemben előítéletet tápláló jezsuitoid keresztény szemléletmód. A haladó gondolatokat, az egyenlőséget és a köztársasági eszmét minden eszközzel iparkodnak kiölni a feltörekvő nemzedékekből. Már a közelmúltban is megjelent olyan tanulmány,amely a fiatalok erőteljes előítéletességéről tudósít-Károlyi munkássága és célkitűzései, a demokratikus, felzárkózni kívánó magyarhon és a néphatalom eszméje ma is éppolyan aktuális,akárcsak a vörös gróf idején.

 B.Deák András